Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

233. Újverbász, 1848. október 3. Milassin József levele Forray Andrásnéhoz Újverbászon, 1848. október 3-án Nagyméltóságú s Méltóságos Grófnő, Kegyelmes Asszonyom! Oka hosszas hallgatásomnak, gyakori és hosszas betegségem vala, melynek következtében egészen megsoványkodtam, s bal lábamra most sem állhatok. Különben a hazai zavarok óta, Faragó Úrral folytonossan itt a verbászi táborban vagyok, innen Nagyméltóságod dolgai után is nézendő. Itteni tartózkodásunknak Excellentiádra nézve azon üdvös haszna lett, hogy miután az uradalmak a tábori katonaság számára liszt, bor, fa, széna és zabbal tetemesen megrovattak, Excellentiád kihagyatott a teherből, mert én azt vitattam, hogy a futaki uradalom éppen úgy áll, mint a temerini, a veszély szélén, a pusztítást várhatja, (mitől a jó Isten talán megőrzend bennünket) s így az állítás fogott, és egy tehertől menekvénk. A szeptember 21-i szenttamási ostrom körülményeiről nem kétlem Faragó Úr Excellentiádat értesítette, ehhez én még azt adom hozzá, hogy a szenttamási rácokat benn a sáncokban Mayerhoffer generális és belgrádi consul vezényletté, következőleg a csata napját előre tudta, melyre pontosan megjelent. A rossz akaratot Gróf Kollowrát huszár ezredes koronázta be, ennek keze alatt állott a Császár és Ferdinánd huszárokból őt osztály Turia felé, egyszerre innen kitörtek reá a rácok hét ágyúval, és vagy 3000 emberrel. Kollowrát ellenük egy osztály huszárt küldött csak, kik oroszláni dühösséggel rohanák meg a rabló csordát, sokak lemészárlása után ezt visszanyomák, s két ágyújokat elfoglalák, ámde a többi négy osztállyal Kollowrát nézte csak a történteket, s újabb erőt nem küldvén, a vitéz osztály visszavonulni, és az elfoglalt két ágyút is ott hagyni kénytelen vala, holott ha az egész erőt neki rúgtatja a rácoknak, közülük egy sem maradt volna élve, és így elesvén Turia, Szenttamás is be lett volna véve. Mészáros gyáva anyámasszony, nem vezérnek való. Jellasicsról azt írhatom Excellentiádnak, hogy Baranyában a puskapor és pénz mellett volt granicsárjait, mintegy 80-at a nemzetőrök elfogták, s lefegyverkeztetvén őket, hozzánk Bajára áthozák, hol fogva tartatnak, ezek átkozzák Jellasicsot, s állítják, hogy többnyire megadandják magukat a többi granicsárok is a magyaroknak, mert ők a magyaroknak nem ellenségei. A pénzt a baranyaiak elsinkófalták, csupán 160 000 patrol, s puskapor került a kezünkre. Jellasicsot nagyon megzavarta az ottani huszároknak, a hozzá állott dragónerek elleni véres csatája, melyben vagy 60 dragonyos halva maradt, ezt ő nem várta, továbbá egy generálisa elfogatott.