Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

én a várban tartózkodó katonaság egy részét avégre küldötte ki Kárlovicra, hogy a népet a feloszlásra erélyesen felszólítsa, és ez nem sikerülvén, szintén ott, fegyveresen szétoszlassa, az érkező katonaságot a Kárlováciak lövéssel fogadták; minek egy tiszt áldozatául esett. Erre a katonaság is fegyverhez nyúlván, eredménye egy dühös csata, mely reggeli 7 órától 4 óráig tartott. Agyúk és kartácsok használtattak, egy előváros leégett egészen; a belvárosban pedig mintegy négy ház, a katonaság az említett tiszten kívül hat sebesültet számol, a Kárloviciak ellenben sebesültekben és halottakban összesen háromszáz körül vesztettek. A nép a hegyek közé, a katonaság pedig rendkívül kifáradva, a várba visszavonult; sem a csajkások, kik az úgynevezett római sáncok között csoportoznak, sem a Kárloviciak a magyar minisztériumot megösmérni nem akarják. A horvát bán gróf Albert Nugentet küldötte, mint biztost Kárlovicára, és ez most alkudozásokban van Hrabovszkyval, kitől 14 napi fegyverszünetet követel a most említett főparancsnok, állításaként, mind a Kárloviciak, mind a római sáncok közt levők tetemesen megszaporodtak; azoknak a száma 15 ezerre, emezeké 6 ezerre rúg; egyébiránt nevezett alispán úr jelentéseként a lázadók fékezése végett megkeresett Hrabovszky főparancsnok polgári háború következményeinek számításában azt tenni vonakodván; ily körülmények közt az említett alispán ez érdemben, e megye által célszerű intézkedéseket tétetni kér; ennek kapcsában felvétetett Szemere Bertalan belügyminiszter úrnak folyó hó 13-án 3649. szám alatt kelt rendelete, melyben előterjeszti, hogy az ország déli részein naponkint fenyegetőbb alakban tör ki a lázadás. Az ámítók, a csalók, a bujtogatok serege a népet napról napra, inkább a zendülés örvényébe ragadja, és attól lehet tartanunk, hogy e fölbőszült sokaság a türelmet félelemnek, a higgadtságot gyengeségnek, a dolog törvényes ösvényre fordulásának varasát tehetetlenségnek tekintvén, előbb összetódul, aztán rabol, azután öldököl, és ekképp talán akaratlanul is szédelegve vitetik a törvénytelen és jogtalan feltámadás feneketlen mélységébe; jelentvén ezúttal, hogy a kormány amit tehet, mindazt megteszi; Eszék mellett sorkatonaságból ágyúkkal ellátott tábort húz össze, és más tábort Szeged körül állít, és minden katonai erőt a déli megyékben pontosít össze, minden fegyvert oda szállít. Felhívja ez okból e megyét, tekintőleg annak lakosait, hogy házaik s a haza védelmére legalább négyezer polgárt állítsanak ki, két hét alatt fegyverezzék fel amint lehet, fegyvereket, s kaszákat hordja össze részükre a nép; akik nem állanak ki, azok otthon békében dolgozhatnak, a kiállítottak lesznek az ő és háznépök előbástyái; őrködni fognak a megye határszélein, és ez esetben fizetéssel láttatnak el, ami fegyvert és lőszert küldhet nékik a kormány azt időnkint elküldendi sietve; az alkalmazás, elhelyezés és ellátás iránt parancsot Csernovits és Vukovics királyi biztos uraktól, és illetőleg Jovics István báró vezérőrnagy úrtól veend a megye. Buzdítva felszólíttatni rendelt mindenkit, nyelv és valláskülönbség nélkül, jelszónál hódolni a törvényeknek, hív lenni a királyhoz, és valláskülönbség nélkül egyenlően osztozni a jogokban, miként az 1848-i törvényhozás minden nyelvi részekre, a korona alatt egyenlően terjesztetett ki.