1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10. (Kecskemét, 2006)

DOKUMENTUMOK

vánják a dolgozók, hogy ebben az országban emberhez méltó megélhetést biztosítsanak. Voltak olyan becsületes dolgozók, akik emberhez nem méltó keresettel rendelkeztek és ugyanakkor egyes piros könyvvel ellátott személyek, jó vezető állásokban voltak és nagy keresettel rendelkeztek. Még most is a zavaros időkben előfordult az, hogy amíg az egyszerű munkás 100 forint prémiumot kapott, ugyanakkor a magukat kommunistáknak valló tagok 4000 forint prémiumot vettek fel. Ezért is harcoljunk, hogy ilyen a jövőben ne fordulhasson elő. A magyar nép igen sokat szenvedett és a Nagy Imre kormányán keresztül akarta elérni, hogy minden néptől függetlenül, semlegesen élhessen. Ezért is szükségesnek tartja, hogy a szovjetek részéről ennek a népnek a történelmét vizsgálják felül és rájönnek arra, hogy igazat mondanak. Nincs szükség arra, hogy a nép tovább vérezzen. A magyar nép a négy nagyhatalomhoz: Szovjetunióhoz, Amerikai Egyesült Államokhoz, Angliához és Franciaországhoz fordult, hogy semlegességét biztosítsa. A magyar nép békében kíván élni a világ minden népével, de megkívánja azt, hogy az összes világ népe ismerje el ezer kívánságát. (A szovjet parancsnok megemlíti, hogy a Szovjetunió is a függetlenségünket támogatja.) Továbbiakban hozzászóló szükségesnek tartja megemlíteni, hogy Magyarországon jelenleg nem a fasiszták és a munkások között folyik a harc, hanem azok ellen, akik beférkőztek a párt soraiba és a pártot egyéni céljaik érdekében használták fel és becsületes, tisztességes embereket becsaptak. Követeljük, hogy ezeket a személyeket a párt zárja ki, és az országot a nem megalkuvó, a szocialista demokrácia elvein alapuló dolgozók vezessék az országot. A munkásságnak tankok és fegyverek nélkül hatalmas fegyver van a kezében, a sztrájk. A sztrájk megóvta a jogos követeléseit mindenkor a kapitalista önkényuralom ellen. 1944 óta Magyarországon nem volt meg az a jog, és azt látjuk, hogy 8 éven keresztül olyan önkényuralom volt, amely a munkásságot kényszerítette olyan dolgok megtételére, amelyet egyébként nem kívánt. Követeli a munkásság továbbra is az öntudatos, bátor, egyszerű, becsületes embereknek megadni azt a jogot, hogy minden önkénnyel szemben fel tudjon lépni. Dr. Antóny János: hozzászólásában előadja, hogy a dolgozók nem bíznak a Kádár kormányban, és annak intézkedéseiben, mert felteszi a kérdést, hogy Nagy Imrét felmentették-e és Kádár Jánost megválasztottáke a dolgozók. Vuity Milutin: felszólalásában ismerteti 1944-től kezdődően a vele kapcsolatos eseményeket. Megemlíti azt, hogy bár szerb származású, de magyarnak érzi magát. 1944-ben munkaszolgálatra osztották be, mivel katona nem volt. A későbbiek folyamán megszökött onnan és beállt Titó partizán hadseregébe, a felszabadulás előtt érkezett Bajára, ahol a vörös őrség megalakításában részt vett a rend fenntartása érdekében. Amikor a magyar kormány Debrecenből Budapestre került, Rajk László belügyminisztersége alatt rendőrnyomozó főhadnaggyá nevezték ki. A magyar orosz hatóságok és a magyar jugoszláv hatóságok között összekötő tisztként működött. Tolbuchin marsallaí személyesen tárgyalt, a Baján lévő magyar hadifogoly tábor felosztását is ő