Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Szabadszállási végrendeletek 1787-1847

Minekelőtte azonban ezen fent írt javak felett végintézetemet elmondanám, szükségesnek tartok némely adatokat feljegyeztetni, hogy az utódok, s azok, kiket a dolog illet, megértsék, hogy mi miért történik. Ugyanis. Ha nem említeném is tudva lévő dolog, hogy Varga Mátyás fiam késő vénségem napjaiban, miképp fizette anyai hü fáradozásom adóját, nyugodt lélekkel általköltözni az örökkévalóságba nem engedvén, legfelsőbb helyre nyújtott vádló iratain kívül engemet fülem hallatára vén hiénának, vén hunlzfutnak nevezni nem borzadván, özvegyi tartásra szorítani célzott, szerzemény házamból kitudni erőlködött. Ezen, s több ezekhez hasonló bántalmakért, ha ő megfeledkezett a fiúi kötelességről, anyai hű keblem érte dobogni megszűnt, ki nemcsak engemet, hanem boldogult jó atyját is sértegetni csekélységnek tartotta, s bántalmaival annyira ingerlette, hogy sírás között nyilvánította, miképpen nevezett fiunknak, szerzeményeinkből egy fillér értékűt sem hagyok. Nemkülönben Péter László onokám is, erántam gyakorlott helytelen és illetlen magaviseletét, préda vesztegetéséért én nagyanyai szívességemre magát éppen érdemetlenné tévén, kinyilatkoztatom ezennel, hogy valamint Varga Mátyás fiamnak, úgy neki is szerzett javaimból egy fillér értéket sem hagyok, hanem gyermekeiről, kik atyjok vétkéért általam nem lakoltathatnak, ártatlan létekre, alább gondoskodni fogok, hogy felnevekedvén elmondhassák, hogy ha apjok anyagi jóléteket hátramozdította is, legalább volt erántok jól érzett szépanyjok. A fentebb írt javakra nézve tehát végrendeletem az: a/ hogy minden szerzeményföldjeink, úgy a belső határban, mint a balázsi és jakabszállási pusztákban is, mindenféle épületekkel egyetemben légyenek örökös jussal özvegységem 18 évi hosszú folyama alatt, hűséges gondnokom, ápolóm, gyámolom, nemhogy panaszra, de csekély bosszúságra is okot nem szolgáltatott, Varga Gergely fiamé, s maradékié, úgy mindazonáltal, hogy azon földek vett árok fejében, összesen 2000 vc. ftokat fizessen, mely összegből 1000 vc. ft Rozgonyi néven álló onokáimat illesse, 500 ft Péter Eszter onokámnak adódjon, 500 ftba pedig Péter László onokám örökösei részeltessenek. A szerzeményföldek, úgy különíttessenek (el) az ősiektől, hogy mindenféle épületek a szerzeményföldeken maradjanak, s Gergely fiamé legyenek, mert mindazokat boldogult férjemmel együtt építtettük, nem maradván reánk semmiféle ősi épület. bl Lakóházam telkivel, minden ezen létező épületekkel egyetemben eladatván, a beveendő ár három egyenlő részre osztódjon, egy rész illesse Varga Gergely fiamat, másik Rozgonyi, harmadik Péter Eszter onokáimat, Péter László onokám gyermekei ebből nem részeltetvén, mint szintén cl a harmadik pont alatt álló szerzemény szőlőm árából sem, hanem az is, mint házam eladatván, árán éppen azok, és úgy mint házam árán, osztozzanak.