Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Szabadszállási végrendeletek 1787-1847

ben többé /:mint akihöz tudomás szerént 44 darab lábasjószágomat atyám halála után birkáim árával együtt magának erőszakosan elfoglalta:/ ne részesítsék. Mely fentebbi rendelkezésem előttem értelmesen felolvastatván, saját akaratom szerént minden kényszerítés nélkül származottnak lenni elesmérem, örökös állandóság okáért kezem és nevem aláírásával megerősítem. Szabadszállás, Februarius 4

kén 1842. Gyenes Sára m. k. Előttünk: Idősbb Varga Sándor m. p. tanácsnok és kiküldött Szeles László m. k. jegyző és kiküldött Az 1843

k évi Martius 21

kén tartatott tanácsi ülésében Szabadszállás városának ezen, és 1842

k évi Febr. 7

kén és 1843

k évi Martius 5

kén költ rendelései néhai Gyenes Sára asszonynak, es. kir. kap. Mészöly Ignác úr, Göntzi Sámuel, Dömötör Lajos, Csernei Lajosné, mint gyermekei képviselői, Csaplár Józsefné hagyományosok előtt felolvastatván, az elsőn kívül, ki a végrendelet ősiségét tárgyazó, s őket is tulajdonosi joggal illető javakróli cikkeinek átaljában ellene mond, mindnyájan tökéletes nyugvásokat kijelentették, s a rendelkezés végrehajtására Tanáts Szende József, ifj. Varga Sándor és jegyző Balogh Lajos urak kiküldetnek, válaszolások bevárása mellett. Költ, mint fent. N. N. Város Bírái Jegyzetté: Szeles László főjegyző Egykorú, kézzel írt, 4 oldalra terjedő, eredeti irat. Magyar nyelvű. Felzeten: (P. H.) Gyenes Sára, Tekint. Mészöly Ignácné asszony végrendelete, dd

a

4

ae Febr. 1842. A. 1842. BKMÖL V. 376. a. Szabadszállás nagyközség ( 1819-1871-ig mezőváros) iratai; A mezőváros feudális kori iratai C/5-A/42. A. 21. Szabadszállás, 1842. február 7. Gyenes Sára végrendelete Én, alább is megnevezett Gyenes Sára, adom tudtokra akiknek illik mindeneknek, hogy noha már Tanácsi Küldöttség előtt világi javaimról testamentumot tettem volna, mivel mindazáltal abban vágynak olyan dolgok, melyekre nézve változást kívánok tenni, némelyek pedig azon első végrendeletemből kimaradtak, mikről rendelkezni akarok. Tehát, hogy azok helyre húzódjanak, meghívattam magamhoz, s megkértem Nádori Táblabíró T. Szabó István Urat, mint jó atyámfiát, s eddig is minden dolgaim előmozdítóját, hogy végakaratomat, melyet már jobban megfontoltam, foglalná írásba, és előttem, s az általam meghívandó tanúk előtt olvasná fel, mely hivatásom következté-