Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Szabadszállási végrendeletek 1787-1847
1. Senkinek adós nem vagyok. Nékem pedig ami adósságaim idegeneknél kint vágynak, mindazokat hagyom Pál Mária hites feleségemnek élelmére, ami pedig feleségem halála után megmarad, István fiamé légyen, mivel őreá keveset költöttem, azonban kovácsmesterségemben is segítséggel volt hozzám. 2. 40 ftok után való red. földem, mérettessen egyenlő két részre, István és János fiaim között, István része mindjárt adattasson kézre, János részit pedig feleségem bírja egész haláláig. 3. István fiamnak, s Nagy Józsefné leányomnak a szőlőből jussaikat már kiadván, ami még kezemen van, az János fiamé légyen, de míg feleségem él, annak birtokában maradjon. 4. A szérűskert is két fiaim közt egyenlően elosztatván, János részit a feleségem bírja, míg él. 5. A házam portájával, s minden hozzátartozó épületekkel együtt feleségem halála után János fiamé légyen, mivel Istvánnak már jó házat, s műhelyt csináltattam. 6. Kovácsi mesterséghez való szerszámaim halálom után eladatván, annak árának fele István fiamé, fele pedig Nagy Józsefné leányomé légyen. 7. Ha feleségem elnyomorodna, István fiam vegye gondviselése alá, és ami ingó házieszközök, akármi névvel nevezendők feleségem halála után maradnak, mind István fiamé légyenek. 8. Ami móringot feleségemnek adtam, az eránt gyermekeim ne háborgassák, mert őket felnevelte, s velem közkereső volt. 9. Hogy István fiamnak többecskét hagyok javaimból, azért János ne nehezteljen, s a bátyjával ne békétlenkedjen, mert jól tudja, hogy én ingenieuri tanulására sokat költöttem. Hasonlóan 10. Feleségemet is, a birtokában hagyott javak eránt János fiam ne háborgassa, s meg ne szomorítsa, hanem azokkal, míg él, békességgel és csendesseggel élni engedjék mindnyájan. 11. Amit a céhprivilégiumra költöttem, abbéli jussomat István fiam, és Nagy József vömre egyaránt hagyom. 12. Tíz akó pénzen vett boromat is feleségemnek hagyom. 13. A szabadszállási Sz. Ekklesiának mostani bankó szerént 100, azaz száz, a szegények részére pedig 20 ftokat rendelek, melyeket feleségem az én halálom után fizessen ki. Mely utolsó rendelésem előttem értelmesen felolvastatván, azt minden pontjaira nézve jóváhagyom, aszerént teljesíttetni akarom, és nevem aláírásával, s kezem keresztvonásával megerősítem. Ö. K. Kis István keze + vonása Hogy ezen utolsó rendelése a fent nevezett K. Kis Istvánnak előttünk a megírt módon tétetett, bizonyítjuk. Szabadszállásán, 16 a Januar. 1823.
