Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Kiskunfélegyházi végrendeletek 1766-1845

A

0 1812. Die 4

a Julii. Privilégiait Kiskunfélegyháza városában kisebb tanácsgyűlés alkalmatosságával, jelen lévén Szabó Mihály ord. bíró. Molnár Antal, Kiss Márton senator, Szabó József ord. és Mótzár Ferenc v. notar. urak, ezen testamentom Bertalan és István successorok előtt felszakasztatván, publicáltatott. Mótzár Ferenc m. p. v. not. által Egykorú, kézzel irt, 2 oldalra terjedő, magyar nyelvű, eredeti irat. Felzeten: (P. H.) Or. Némedi Varga István testamentalis rendelése de A° 1812. 20" Maii. N° 130. Prot. Polit. 1812. Ar. 18. Capsa 1. Fas. 9. N" 52. BKMÖL V. 101. b. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai; Közigazgatási iratok Capsa 1. Fasc. 9. N° 52. 45. Kiskunfélegyháza, 1813. szeptember 30., 1814. január 3. és 22. Mihálovits Márton végrendelete Minekelőtte rendelést tennék, le akarom írni, miképpen forgattattam ki minden atyai successiómbúl, és így hogy szerzettem magam minden javaimat: Még 9 esztendős koromban árvaságra jutottam, és az atyámnak néhai Mihálovits Márton úr(na)k semmi ingó javaiban nem succedáltam, mert é(des)anyám néhai Agárdi Judit asszony egy esztendei özvegysége után egy rossz emberhez férjhez menvén, azzal csakhamar minden ingó javainkat úgy elfecsérlették, hogy maga is utoljára alamizsnára szorult. Megmaradóit azonban 1 egész sessio kisszállási föld, és cir. 1 kötél, Galamboson pedig 1/4, egy jó darab szőlő, és 1 fennálló ház, nevezetesen meg a testamentum, mely intabuláltatott A° 1813. Protocollo 10

a Januarii initio. A kisszállási birtokot 3 felé osztotta közöttünk Gábor bátyám, maga, é(des)anyám és én közöttem, és így jó ideig ki-ki a maga portiojábúl elégetett, hanem azután maga commoditássát nézvén néhai Gábor bátyám, mint 2. nótárius, László Mihálytúl 1/2 sessio földet megvett, és ahelyett a kisszállási birtokát Kis Móczár Mártonnak eladta, aki is úgy alkudott, hogy az én, és é(des)anyánk(na)k portióját is hozzászerezze, meg is lett, mert engemet is arra bírt többször nevezett bátyám, hogy én is a magam, s anyám portióját eleresszem, amint el is eresztettem, és az bátyám reávételébül azt mindketten örökös fassióvá tettünk 1950 ftkb(an), melybűi az lett, hogy én föld nélkül maradtam, a pénzbül sem kaptam 700 ftnál többet, 1250

et az bátyám magának tartván, oly okbúl, hogy ő é(des)anyánkat tartja, pedig hétszámra sem nyitott rá ajtót, sem nem táplálta, a jó emberek több jót tettek véle. Én ezen megcsalattatásomat nem szenvedhetvén, minekutána felcseperedtem, processust indítottam Kis Móczár ellen, és egész a T. Palát. Forumig vittem, de nem nyertem azon okbúl, minthogy annak idejében nem contradi-