Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Bevezetés

Az alábbiakban közölt testamentumokban számos neves, módos vagy érdekes helyzetű, illetve helyi szinten magas hivatalt viselő személy végrendelete található meg. így például a bajaiak közül: nemes kuklói Adamovits Ferenc, Bács vármegye táblabírája, családjának utolsó élő férfi tagja, alapítványtevő; Harlikovits (Harlikovics) András tanácsnok; Hengl János tanító; Hideg György, a bajai uradalom kulcsárja; Horváth József hites ügyvéd; Mészáros János, Bács vármegye táblabírája, Mészáros Lázár későbbi hadügyminiszter édesapja; Miszura István alapítványtevő; Nagy Pál, nyugalmazott uradalmi számtartó; Piukovits Katalin, Mészáros Lázár édesanyja; Udvary (Udvari) József, Baja város rendes sebésze; a dunapatajiak közül: Czirják Pál esküdt, bíró; Czirok István esküdt; Dávid János hites jegyző; ifjabb Monda János esküdt; Pap M. Gergely esküdt; Uszódi Nagy János (Nagy János) esküdt; a kiskun félegyháziak közül: Bánhidi (Bánhidy) Ferenc tanácsnok, főbíró; Czakó János tanácsnok; Fitsor Imre, elszegényedett helyi nemes; Horváth Antal tanácsnok, főbíró, a Kiskun Kerület törvényszékének bírája; Mihálovits Márton esküdt; Szabó János, a Jászkun Kerület helytartótanácsi ülnöke; Török Mátyás tanácsnok; a kiskunhalasiak közül: idősebb Herpay Mihály fellebbviteli bíró; Peterka József, a Kiskun Kerület rendes orvosa; Szabó Gergely tanácsnok, helyettesítő főbíró, főbíró; Tót Mihály tanácsnok; a szabadszállásiak közül: idősebb Nagy János tanácsnok; Nagy János tanácsnok; nemes Péter János; idősebb Pap József tanácsnok végrendelete tekinthető igen értékesnek és érdekesnek. A mezővárosok végrendeleteinek közlése előtt röviden megadtuk az egyes városok alapadatait; fekvését, jogállását, népességét évszámmal, a helységben használt nyelvet vagy nyelveket, vallást, felsoroltuk a legfontosabb épületeket, országos vásárokat, a főbb foglalkozásokat, utaltunk a gazdálkodásra, a város területére, földesuraira és egyéb fontosnak tartott eseményekre. Kötetünk a végrendeleteket a helységek ábécé rendjében, ezen belül pedig időrendben tartalmazza. Mindegyik testamentum sorszámot kapott, ezt követően feltüntettük a keletkezés helyét, idejét, és a szerkesztett címben megadjuk a tárgyát is. A végrendeleteket nem betűhív, hanem szöveghű formában közöljük, a korábban e tárgyban megjelentetett intézményi kötetekhez hasonlóan. Ezt az eljárást az indokolja, hogy a korabeli írásmód és nyelvtani szabályok nem mutatnak egységes képet, ráadásul a végrendeletet készítők fogalmazási készsége, helyesírási gyakorlata is igen változatos. A végrendeletekben előforduló, több mondatból álló latin szövegeket meghagytuk eredeti formájukban, a magyar fordítást jegyzetben közöljük. A szövegek eredeti tagolását megtartottuk, kiküszöböltük a ma már nem használatos betűkettőzéseket, a betű-, ékezet- és vesszőhiányokat, a cz és tz helyett c-t, a ts helyett cs-t, a th helyett t-t írtunk, kivételt csak a személy- és helynevek esetében tettünk. A régies „öszve" helyett a manapság használatos „össze" formát használtuk. A végrendeletek szövegéből egyedül a dátumozást tar-