Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Dunapataji végrendeletek 1738-1844
24. Dunapataj, 1826. július 18. Váradi István végrendelete 1826 lk esztendei Julius 18 lk napján Váradi István érezvén testének nagy elgyengülését, minekutána halálához való közelgetését inkább, mint életben való maradását látná és reménylené, bennünket alulírottakat magához hívatván, előttünk halála esetében elmaradandó javairól következendő utolsó rendelését és akaratát nyilatkoztatta ki. Ugyanis 1. Az udvar és ház minden épületeivel az édesatyjáról maradván reá és így ősi, annálfogva arról nem rendelkezhetne ugyan, de mivel az udvar nagy kiterjedésű, és az épület is rajta sok, igen nehéz dolog volna jó állapotban tartani, azért úgy gondolkozik a testáló, hogy mivel különben is a városházához adóval és árendával hátramaradt volna, az udvarnak azon része, mely Sulyok S. Istvántól és Molnár Pétertől vevődött, eladódna, és annak ára fordítódnék a fennebb érdeklett adósságának kifizetésére. A házban özvegyen maradandó felesége míg férjhez nem megy, maradni fog, és az örökségekben is szintén úgy, azoknak hasznát veheti, de úgy a gyermekeiről anyaiképpen tartozik gondoskodni, azokat tisztességesen nevelni és taníttatni. 2. A szálláskert egészen, amint van, megmarad ugyanazon állapotban, amint most van. Minthogy pedig özvegyen maradandó feleségét a gazdaság folytatására elégtelennek tapasztalná a testáló, ez eránt úgy gondolkozik, és azt rendeli, hogy valami becsületes embernek gondviselése alá adódna által, aki azt jó állapotban tartoznék tartani, reparálni, mikor szükséges volna, emellett pedig az özvegynek marháinak is ott helyt adni mindaddig, míg a gyermekek felnevelkedvén, az örökséget kezek alá veendik. Ekkor pedig azon embernek a gondviselésért az egész szálláskertnek egyharmad része kihasíttatván, örökös birtokába tartoznak a successorok általereszteni, a kétharmad részen pedig osztozni, ha pedig a succesorok azon időb(en) elhalván, nem lennének, az egész jussok eladatván, az Sz. Ekkla részire adódjon az ára haszonvételre, interes nélkül, de ha a successorok élnek, a tőkét annak idejében a succesoroknak resignalni köteles(ek). 3. A Paptovai, Kűhatári és Csányi veteményeskertek, mint ősi örökségek, úgyszintén a szőlők is ősiek, haszonvételre olyformán lesznek kiadandók, hogy aki azon örökségeket cultiválja, a haszonnak 2/3 részét elveheti, egyharmad részt pedig tartozik az özvegynek és árváknak fogyatkozás nélkül kiszolgáltatni, tudniillik a Paptovai és Kűhatári kertekből ezeknek, a Csányi kertből pedig öreg özvegy Váradi Istvánnénak özvegyi jussa fejében úgy a Bota nevezetű szőlő egy íz pasztájának 1/3 része is ezen öregasszonyt fogja illetni, az többi szőlőknek pedig mint feljebb megíratott, az testáló özvegyé(ne)k és árváinak 1/3 részt leszen adandó. A gondviselésen kívül, valamint ezen örökségekért, úgy a szálláskertért is, aki felvállalni fogja, tartozik árendáját viselni.
