Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Dunapataji végrendeletek 1738-1844
2. Szálláskertet is, mint maga szerzeményét szintén azon feltételek alatt, mint a házat, ha ti. édesanyját tiszteli, István fiának hagyja, és Sándor öccsének a szálláskertben jussa ne légyen. 3. A Téglaégető kertet, melyet az Uraságtól nyert, hagyja feleségének, úgy, hogy ennek elébb történhető halála után az is István fiára szálljon. 4. Járó és Ország nevezetű kerteket Sándor fiának hagyja, de még arra az időre jutna, szintúgy ezen kertek, mint minden egyéb örökségekben a gyermekeknek édesanyjuk lészen az kormányozó és disponens, úgy hogy ezen testamentumnak csak az feleségének halála után lészen meg tökéletes ereje. 5. A Kis-d(una)háti erdős kertet hagyja Istvánnak és Sándor fiainak úgy, hogy abban egyenlőképpen osztozkodjanak. 6. A Vén szőlőt, mikor vette a testáló, még akkor az igaz, hogy az édesatyja is élt, de olyan állapotban, hogy ha a testáló a mesterség vándorlásából haza nem jött volna, talán koldulásra is ment volna, a szőlőnek vételéb(en) tehát édesatyjának legkisebb eszközlése sem lévén, és azt mesterségéb(en) vévén, senki ősinek, vagy édesatyjától reámaradott örökségnek nem nevezheti, különben is már egészen a testáló által lévén megújítva, és szintén más formára ütve, ezen szőlőt azért mint tulajdon szerzeményét István és Sándor fiainak egyformán leendő örökösödésekre hagyja. 7. A másik szőlőt, melyet felesége jussában nyert, de ebben is, mivel a testvéreit az egyenlő osztály tekintetéből ki kellett fizetni, a testálónak is vagyon benne pénze, úgy hogy már ezen szőlőb(en) is, amennyiben pénze van benne, szerzeményi volna, felesége haláláig ugyan maradjon felesége és vele lakó gyermekeinek hasznára, de azután akarja, hogy szálljon István fiának örökös birtokába. II. Az ingó vagyonokra nézve: Mivel a leányok, úgymond a testáló, nékie sokba vágynak, és annyira nem nézheti mint fiait, azt akarja, hogy István fia mindegyiknek egy-egy ellős üszőt adjon, és azzal elégítse ki. Egyébaránt a többi ingó-bingó vagyonok, mint inkább mulandó javak, maradjanak a közös haszonvételre, azt akarja a testamentomtévő. A szüléknek halálok esetéb(en) pedig a két fiak magok között megegyezvén, osztozzanak meg egyformán azon ingó-bingó vagyonokból, melyek akkor találtatni fognak. Mely ekképpen előttünk kijelentett utolsó rendelése a testálónak előtte érthetőképpen felolvastatván, azt minden cikkelyeiben helybenhagyta és tulajdon neve aláírásával megerősítette. Költ Patajon, Böjtelő hava 20 kan 1824 k eszt. Czirok István testáló Mielőttünk: Taba György Béni János esküdtek Tóth József m. p. város hites jegyzője
