Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

azon kifizetett pénzen alkalmasint megváltottam ezen homokos földeket, úgy hogy ez megszűnt lenni ősi, hanem vált szerzeménnyé. A boldogult bátyám ebbül az adósságbúi se el nem vállalt semmit, sem successori , de nem is fizetett egy fülért se. Szóljon ennek egy részérül Tóth János ügyész ór, mert az ő nagyatyjának is sok esztendeig interesezvén, csakugyan lefizettem 200 ezüst forintokat. Nem különben Kukoritza Erzsébet, Latzkó Andrásnénak néhai Szekeres Zsuzsanna nénémnek, nemes Sz. Királyi Imrénének és Juhszor Szabó Józsefnek úgy, hogy az a kis homokos föld alig ér annyit, mint amennyi adósságot fizettem az atyámnak, úgyhogy mondhatom szerzeményemnek. Az Széktói felső hegyben esett 83 ót szőlő, de ebbül az atyám 18 hosszabb utakat a bátyámnak adott, mivel neki esett szőlőnek a mentiben volt, nekem maradtak 65 rövidebb utak, de e helyett hagyta nékem az atyám a Kis Körösi úton lévő Rehák Szabó és Fekszi György féle szőlőt. De mivel ez agyagos földü, nyúló természetű, rossz termő volt, eladtam özvegy Kapus Farkas Jánosnénak 210 forintokon conventios pénzben, és szerzettem meg helyette a Mária hegyben Borza Erzsébet 2 paszta jó szőlejét, adván érette a széktói ősi 65 út szőlőm, megtoldván 300 forint conventios pénzzel, amelyet most további rendelésemig Sándor fiam bír. Egy részit pedig a malom mellé adtam, de ez több mint ami ősi szőlő reám maradott, és így ennek is egy 4-ed része szerzeményem. Maradt reám 4 jármos ökör, mert az atyámnak esett 4 ökröket eladtuk, azon adósságért, melybe esett az atyám akkor, midőn Pákán minden enyhei nélkül szorítván a hófergeteg a juhait, azok elvesztek, és hogy juh nélkül nem akart lenni, kölcsönvett pénzen vette meg Bugatzon a Bimbó János juhait. Esett 185 juhom, 3 hámos, 5 heverő lovak, 10 magló, 6 hízó sertés, szekér, kocsi, ekés taliga, és más gazdálkodáshoz megkívántató szerszámok, szőlőhöz való edények. B/ Sándor fiamnak tőlem való elválását mindég elleneztem, tudván azt jól, hogy még tapasztalatlan lévén, nem tud gazdálkodni. Akartam, hogy maradjon vélem, tanuljon, de más részrül azért is, mert az elválás sok költséggel jár. Akkor pedig igen költségtelen voltam, mert éppen vettem a fél malmot nagy summa pénzen. Antal fiamat is akkor házasítottam, amely sokba került ismét. De Sándor fiam nem tekintvén ezen szoros környülállásaimat, és inkább járván felesége és ipa tanácsán, mint az enyimen, nem is akarván tovább vélem maradni. Csakugyan kedvem ellen elvált tőlem, és amely házat akartam néki venni, a' se kellett néki, hanem akaratom ellen reá kötötte magát a Sahin Kováts házára. Meg is vettem neki 1.200 forintokon tulajdon pénzemen. Ebbe további rendelésemig bele szállítottam őtet házi eszközökkel provideálván azt, adósságokba is vertem magamat ezen házvételkor. Mert csakugyan akármint iparkodjon is valaki, de nincs annak heverő pénze, aki szüntelen mindég szerez. Ezeken kívül mit adtam Sándor fiamnak tőlem való elválásakor, alább majd feljegyzem,. Tehát ezeket előre bocsájtván megjegyzem, hogy a reám maradott ősieket nemcsak mind megtartottam, de Isten segítségével szaporítottam is, amelyekről ilyen állandó és megmásolhatatlan rendelésemet teszem.