Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Az utolsó oldalon azonos írással: Özvegy Szálai Pálné, Rabi Sára testamentoma. Más írással: Praesentum sub nr. diarii 283. 31-a Januarii 1826. Eltérő írással a következő jelzet található: F. I. nr. 34. 1826. Kétlapos irat, eredeti. 37. ÖZVEGY POKOMÁNDIJÓZSEFNÉ PATAKI JUDIT TESTAMENTUMA 1826. február 12. Én, alább is írott Pataki Judit néhai Pokomándi József özvegye Isten ö szent felsége kegyelmességéböl számos esztendőket eltöltvén már e világi életben, minthogy naponként tapasztalom közelebb közelebb jönni az én megoszlattatásomnak óráját, s tudván azt, hogy a természetnek közönséges adajával, az halállal én is tartozom, de azonban azon végső óra, amelyben ennek lefizetésére előszólíttatom, örök homályban van előttem eltakarva, hogy tehát ama végső órán készületlenül ne találtassam, még most ép és józan elmével lévén magam után hátrahagyandó javaimra nézve az atyafiúi ízetlenségek eltávoztatására halálom esetére, szabad tetszésem és rendelkezésem alatt lévő javaimról a következendő végső és maradékaim által is megtartandó rendelést teszem. Úgymint: Felvévén zsinórmértékül néhai boldogult Pokomándi József férjem testamentumát is, amelynél fogva minden véle együtt keresett javainknak nemcsak egész életemben szabad tetszésem szerént való használatokban, hanem még azokról halálom esetére való szabad rendelkezésbe is meghagyattam, de főképpen coaquisitionalis jussomat, minekutána Pokomándi János és József fiaimat, felosztván rajok fejenként 3.400 váltóforintoknál felesebb summát boldogult férjemmel együtt szerzett javainkból, és így nagyobb részit javainknak már felesleg is kielégítettem, a még meglévő kevés és egy 5. tizedben Zabolai István úr szomszédságában helyheztetett házból s ahhoz tartozó eszközökből s egy a Csorda-kútnál levő, Gyencs Gergely szomszédságába helyheztetett 200 utakból álló szőlőből s ahhoz tartozó edényekből álló javaimra nézve e következendő megmásolhatatlan akaratom és rendelésem. 1-ször. Hogy a Csorda-kútnál Gyenes Gergely szomszédságában helyeztetett azon szőlőmet, melyet János fiamnak jussa fejében adtam, de tőle ismét magam özvegységemben készpénzzel visszaváltottam, mint tulajdon másodszori szerzeményemet a hozzá tartozandó edényekkel együtt hagyom Éva leányomnak, normális [iskola] professzor Imreh György úr hitvesének, aki különben is közjavainkból még semmiben sem részesült, holott testvérei már régen minden jussaikat felesleg is kivették. Fontolóra vévén, ezúttal egyszersmind egész holtom napjáig is véllek kívánván lakni, engemet mely tisztességesen és igaz gyermeki szeretettel ápolgattak, és ápolgatnak, s ez én koros napjaimat az ő dajkálkodások által mely elviselhetővé teszik, mindezen gyermeki hüségiért a fentebb nevezett szőlőt nekie úgy hagyom, hogy arról holta esetére is mint aquisitumáról valamint én most, szabad tetszése szerént rendelkezhessen.