Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
10- er. Néhai férjem végrendeletének 16-ik pontjában érdeklett új erdőföld a fatermesztésre alkalmatlan lévén, minthogy rossz földjéből a fák is kivesztek, azt Sándor fiam elhagyta, és helyette a városi nemes tanácstól nyert egy darab sivány homokot, melyet saját szorgalmával beültetett, ez legyen övé örökösen. 11- er. A Halasi kapuban lévő közszerzemény fél malomról néhai férjem végrendelete 17-ik pontjában azt rendelte, hogy az légyen egyenlően Sándor fiamé és Antal unokámé, s fizessenek Klára testvérüknek abból közösen 150 v. forintokat. Most már miután Antal elhalt, Sándor fiam e malom érinti perlekedésre sokat költött, s azután más felét is maga részére megváltotta, légyen örökösen az egész malom az övé. Klára leányom részére a fél malomból férjem által hagyományozott 150 v. forintokat kívánom betudni a 4-ik pont alatt nekie hagyott 27 Vi hold földnek eddigi és még halálomig leendő ingyenes használatába, és Sándor fiam e cím alatt Klára örököseinek többé semmit fizetni nem tartozik. Azonban néhai férjem azon rendelkezését, hogy a fél malom jövedelmének tized része, vagyis már most az egésznek huszad része évenként a szegényeknek kiosztassék, maga erejében hagyom, és annak további hűséges teljesítésére is Sándor fiamat kötelezem. Végre amit néhai férjem a per alatt volt fél malom 2.000 v. forint ára visszafizetése esetére ezen öszvegre nézve rendelt, miután ebbeli rendelkezése feltételes volt, s a malom csakugyan vissza nem váltatott, azon készpénzbeli hagyományozás megszűnt, ezennel én is megszüntetem, és Sándor fiamat azon pont c/, d/, e/, ff, gl, hl, il, kl, 1/ betűi alatti kegyes adományok fizetése alól felmentem. Megemlítvén azt, hogy a hl betű alatti 100 v. forintokat Sándor fiam néhai Kováts Katalinnak már kifizette. 12- er. Ezen végrendeletem ugyan keveset különbőz lényegében néhai férjem végrendeletétől. Amennyiben ezt módosítottam, vagy netalán Sándor fiam részét javítottam, azt más részről Klára leányom örököseire nézve igyekeztem kipótolni részint az ő életében, részint ezennel is. Néhai férjem is javaink nagy részét Sándor fiamnak hagyta, és csak feltételesen írta, hogy ha Antal unokánk 24 évet él, ennek mit és mennyit adjon ki. Klára leányomnak pedig holtomig semmit adni aszerént sem tartozom, mégis kiadtuk én és Sándor fiam nekie a Ballószegi földön kívül már régen az ezennel neki hagyományozott javakat, melyeknek sok évi jövedelme sokszorosan kiegyenlíti Sándor részletének javítását. Ezekhez még azt teszem felvilágosításul, hogy néhai férjemnek tudtommal az volt szándéka, hogy Antal unokánk halála után az ennek részére kijelölt javak is Sándornál maradjanak. Én reménylem, hogy néhai Klára leányom örökösei ezen végrendeletemen meg fognak nyugodni. De ha meg nem nyugodnának, és Sándor fiamat vagy örököseit háborgatnák, perbe kevernék, akkor mindazon javaknak jövedelme, melyeket földben, szőlőben, ingóságokban ideje korán már tőlem és Sándor fiamtól Klára leányom és férje átvettek, minthogy azokhoz különben csak halálom után juthattak volna, örökösödési illetőségükbe számíttassék, úgy, hogy szorosan kiszámíttatván a közös szerzemény, az engem illető fele keresményemből Klára örökösei ne részesülhessenek. Az atyai fele keresményből őket illető
