Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

én élelmemre. Holtom esetére pedig azt rendelte, hogy Sándoré légyen 34 hold, Antal unokámé 10 hold, Klára leányunké 6 hold. Miután ezen intézkedés első része egészen céltalan, és a birtoklás használatának megszorítását eszközli, sőt csaknem évenként tapasztalni kényteleníttettem, hogy találkoztak, s még ezután is találkozhatnak egyházi és kórházi elöljárók, kik Sándor fiamat, aki teljes buzgósággal s édes atyja intézkedése eránt viseltető kegyelettel igyekezett ebbeli reá mért terhet hordozni, s a szegények részére esendő gabonát és szalmát kiszolgáltatni, nem átallották folyvást gyanúsítani, háborítani, keseríteni. Én ezen sérelmes és nyomasztó intézkedést fele keresői jogomnál fogva megváltoztatom, s tekintve módosítom. Annyival inkább, mivel néhai férjem is aggódva nyilvánítja végrendeletében, hogy a feles mívelés helyett Sándor fiunk vagy örökösei bírják annyi haszonbérben, mennyit fele termés érne. De fölületes aggodalma néhai buzgó keresztény jóakaratú férjemnek, amint rendelkezése szavaiból megtetszik, leginkább a pénz értékének változására nézve keletkezhető károsodás eszméjén alapult. Ki velem együtt megérte, és súlyát tapasztalta a nyomasztó pénzváltozásnak. Azonban miután a jelenkor eseményei már ezen gyanított károsodástóli félelmet elenyésztették, különösen pedig mivel Sándor fiamnak békességes birtokot kívánok használatában hagyni, és végre, mivel a hazai élö törvények tilalma ellen a közadó alapjául szolgáló földet ilyetén célra hagyományozni nem is lehet, amiért néhai férjem végrendeletének kihirdetése alkalmával az 1831/2-ik évi bírói jegyzőkönyv 1472-ik számja alatt jelen esetre vonatkozólag a városi tiszti ügyész is ellenmondólag tiltakozott, én azt akarom, és rendelem, hogy többé Sándor fiam és örökösei ezen 12 hold földnek nem gyűlöletes feles művelői, hanem örökös és szabados birtokosai legyenek. Feles haszonvételét a hagyományos szegényektől készpénzben megváltván, és pedig úgy, hogy mivel ezen föld természeténél fogva szikes és a termesztésre nézve silány, alig hasznavehető, a megváltás mérsékleti legyen. Továbbá, mivel néhai férjem is a haszonbér említésekor csak a fele termés becsére vonatkozott, sőt ezen földnek évenkénti fele valóságos ugar, más fele van időnként mívelés alatt, és csupán hat holdnak fele termése szolgáltatik ki szegényeknek, s ennél fogva csak az egész 12 hold föld egynegyed részének mérsékelt becsét kellene megváltandónak rendelnem. De tiszteletben kívánván tartani néhai férjem akaratát is, magam részemről sem akarván a szegényekről megfelejtkezni, úgy akarom és rendelem, hogy Sándor fiam ezen 12 hold földből a kórházi szegények számára adandó időnkénti termést egyszer mindenkorra 800, azaz nyolcszáz váltóforintokban váltsa meg. Még pedig ezen váltsági öszveget maga megerőltetése nélkül letehetné, addig a 800 v. forintoknak száztól hatos kamatait fizesse a szegények élelmezésekre, akik néhai férjem által kiszabott imádkozási kötelességüket ezután pontosabban teljesítsék. Azt akarom, mert tapasztaltam, hogy eddig arra őket nem is szorította senki, de nem is teljesítették soha. És így ezen 12 hold föld légyen örökösen Sándor fiam és örököseinek sajátja. Továbbá azt akarom, hogy ezen föld többi részei is, vagyis ezen egész Törökfái birtok legyen örökösen magáé Sándor fiamé, miután Antal unokám elholt, Klára leányom örököseiről pedig alább fogok megemlékezni.