Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

3- szor. Hagyok szinte mindjárt halálom után száz [azaz] 100 szegények közt kiosztandó, negyven [azaz] 40 forintot pengőpénzben. 4- szer. Semmi más szenvedő adósságom nem lévén egyéb: ha utolsó betegségemben használt valami gyógyszer még ki nem volna fizetve, úgy szinte az orvosomnak mellettemi fáradtságáért azon évre, melyben halomásom történend (a többi időre mindenkor ki lévén elégítve), valamint ugyanazon évi kovács és kádár munkákérti bér, mellyel házam részérül még tartoznék, ezek mind a temetési költségekkel együtt mindenekelőtt kifizettessenek. Úgy nem különben a nálam az időben szolgálatban lévő cselédeimnek halálom napjáig járó béreken kívül, mindegyiknek még egy félévi bér adódjon. 5- ör. Hagyok a temetési szertartásokat végzendő t. c. papságnak tiszteletdíjul következőleg: a halotti énekes szentmisét, libérât, impositiót és temetést végző t. c. ponticicansnak négy azaz 4 aranyakat természetben. A többi szertartást tevő t. c. pap uraknak pedig minden előszámlált szertartási segédszolgálatokért egyenkint mindeniknek egy, azaz 1 közönséges aranyat természetben. 6- szor. Hagyok a kecskeméti plébánia templomban elmondandó szentmisékre örökös alapítványul négyszáz, azaz 400 forintot ezüst pengőpénzben következő feltétellel: A/ Hogy annak kamatjából évenként halomásom napján lelkemért egy énekes szentmise, liberával három adstanssal szolgáltassék. Mely ebbeli szolgálatért jusson a misét és libérât elvégző t. c. plébános úrnak négy, azaz 4 forint, a scgédszolgálatot tevő tisztelendő uraknak öszvesen három, azaz 3 forint. A kántornak egy, azaz 1 forint és 30 xr. A harangozónak pedig a harangozás és templomi szolgálatért egy, azaz 1 forint. Mind pengő ezüstpénzben értve. Ezenkívül a libera alatti harangozásért két, azaz 2 forint, és a gyertya, tömény és gyász ravatali posztóért egy azaz 1 forint szinte ezüstpénzben értve jusson a templomnak. B/ Ugyanezen alapítványi tőke kamatjából szolgáltassanak még hat, azaz 6 olvasott szentmisék, és pedig következőkért: kettő magam lelkemért és ugyan egyik 28-ik Februariusban mint egykori születésem napján, a másik pedig Nepomocus Sz. János, mint védszentem napján. Egy megholt szüleimért: János és Éváért. Egy megholt atyámfiaiért. Egy élő és megholt jótevőimért, barátaimért és ellenségeimért, s azokért, kiket földi életemben valaha megbántottam, vagy talán meg is botránkoztattam volna. Egy végre az én szándékomra különösen. Mely szentmisék mindegyikéért jusson díjul egy, azaz 1 forint pengőpénzben. Ami pedig ezen alapítványi tőke kamatjából az elősoroltak kifizetése után még talán fennmaradna, az osztódjon ki halomásom évnapján az értem szolgáltatandó énekes szentmise alatt jelen lévő szegény koldusoknak. 7- szer. Ha talán feledékenységből némely bármi okból kötelezett szentmiséket elhagytam volna, ezek pótlásául hagyok ötven azaz 50 elmondandó olvasott szentmisékre huszonöt, azaz 25 forintot pengőpénzben. 8- szor. A megye rendeleteinek eleget kívánván tenni, hagyok a váci szemináriumnak hatvan, azaz 60 forintot. A megye fundusának szinte hatvan, azaz 60 forintot és a kiszolgált lelkészek intézetének kétszáz, azaz 200 forintot mind