Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)
TESTAMENTUMOK
szen Istváné. Végezetre, ha a fent írt eset előfordulna, akarom, hogy Péter fiamnak minden nemű ingó más vagyonúkból állandó része Gergely és István fiaim között osztódjanak két egyenlő részekre. D/ Hogy ha Péter fiam édesanyja halálát túléli, s mint reménylem, magát jámborul is viseli, akkor rátáját szabadon használhatja. Ha azonban várakozásom ellenére még ekkor sem adná meg jobbulásnak világos nyomait, életben maradandó gyermekeimnek kötelességül teszem, hogy vesztegetéseit a nemes tanácsnak azonnal bejelentsék, és javaira bírói zárt kérjenek, hogy így pazarló indulatiban gátoltatván, mind maga élhessen, mind pedig ne talán születendő gyermekei nagyatyai jó indulatomnak és fáradtságos szorgalmimnak gyümölcsét érezhessék. E/ Ha netalán, amit az Úr Isten kegyelmesen távoztasson el, István fiam törvényes successor nélkül halna el, az egyenes kívánságom, hogy az általam nekie hagyott osztályos rátában minden egyéb gyermekeim vagy azoknak gyermekei osztozzanak egyenlően. F/ Kivévén az 1.500 v. forintokat, melyeket István fiam a maga rátájábúl tartozik Péter öccsének ház-jussa fejében kifizetni. Azt akarom, hogy leányaimnak fejenként hagyott egy- egyezer v. forintokat, ha azon summát éltemben magam ki nem fizetném, úgy netalán halálom idején lelhető adósságaimat és lentebb előlszámlálandó ájtatos hagyományimat István és Péter fiaim a közöttök egyenlően felosztandó járó jószágokbúi és ingó vagyonúkból közösen és egyenlően fizessék ki. Istené a dicsőség, már én ugyan életemben ekkoráig is igyekeztem a szent egyház és a közjó eránt tartozó kötelességemet teljesíteni, s ha Isten ő szent Felsége segedelmét és kegyelmét tőlem meg nem vonja, még ezután sem akarok e részben késedelmes lenni. Mindazáltal halálom esetére is azt akarom, hogy a parochiális templom szükségeire István és Péter fiaim fizessenek 50 v. forintokat, az ájtatos oskolákra fundátioképpen 50, az ispotálybeli szegények javára, mint a ns. catholica tanács rendelendi, 50 v. forintokat, végre az én és kedveseim lelkeknek üdvességekre hagyok és rendelek a tisztelendő páter barátoknak egyszáz v. forintokat oly kötelességgel, hogy ennek haszna fejében esztendőnként egy-egy énekes requiem itt helyben és ha megeshet, halálom idörül időrüli napján szolgáltatódjon. Mely ebbéli végső rendelésemet minekutána jól megfontoltam, s magamnak ismét és ismét megolvastattam, azt ezennel helybenhagyom, végső és változhatatlan rendelésemnek esmérem, s mindezeknek nagyobb hitelére tulajdon kezemmel nevemet aláírom. Költ Ketskeméten az 1836-dik esztendei Martius hónap 15-dik napján. N. Kovács István m. k. L. s. Mi előttünk, mint ezen esetre részint bíróiképpen kiküldött, részint meghívott tanúk előtt: Ladányi Sándor m. p. senator. L. s. Simonyi János m. p. senator. L. s. Gyenes Mihály m. p. vicenotarius. L. s. Tóth János m. p. ügyvéd. L. s. Bóbis Sándor írnok. L. s. [1836. szeptember 14-én más írással egy kiegészítés készült a végrendelethez, melyben Kováts István három kisebb módosítást végzett.]
