Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

senki nem bántja, maga szája vallása szerént jobban él mint az attya házánál, mindig csak azt cselekszi, amit maga akar, a háztúl anélkül hogy magát valakinek jelentené, gyakran elmén csak egy nap is úgy, hogy senki se tudja, hol jár. És ha csak legkisebbé kedve szerént ne mennyen a dolog, vagy valami ellenkezés érje, pedig anélkül, hogy valaki a nap alatt valami ellenkezőt ne kénteleníttessen, érzeni míglen senki, aki ember (se király se császár) azonnal felpattan, keresztülmegy mindeneken. Ha legszebben oktattam is több ízben, hogy mint kell embernek e világon cselekedni, hogy tisztességesen megélhessen, imádkozni, dolgozni, szorgalmatoskodni. Akik így nem cselekedtek, a legtöbb javakat is elfogyasztván, koldusbotra szorultak. A malombeli jussából, hogy örök helyett örököt szerezzen, azon igyekeztem. O azonban már annak egy nevezetes részét haszontalan, szükségtelen cifra ruhákra, iszom eszemre elköltötte. Nagyobb részit a malom árának házamtól elvitte, nem tudom hova tette. Több ízben minden igaz ok nélkül felpattan, és azt kiáltozza mindezen jó tanácsaimra, hogy ő bizony nem dolgozik, de kinek is dolgoznék, holott nékem ma itt, holnap másutt, ne hadjon nékem a Szekeres az ő javaibúi semmit, nem szorultam reá, van nékem az anyámnál jussom, amibűi megélhetek. Sőt egyszer a szolgálóval öszvekapván, szóval estve későn felpattant, pedig akkor igen beteg voltam, reámjött sötéttel nagy csattogásával az ajtónak, lármával megköszönte szállásadásomat, azzal ment el az attya házához, hogy mindjárt kocsival elhurcolkodik. De még fiam halva feküvén is igen megszomorított. Mert feleségem betegágyában feküdt, nem mehetett a koporsóba megkívántató ruhák választására, menyemet kértem, hogy becsületesen és illendően bánnyon a költséggel. O azonban, óh fájdalom! minden tudtunk, hírem, engedelmem nélkül maga részére szükségtelen, héjjába való ruhákat vásárlott, és a halotti contót jól megszaporította. Fiam ruháit házamtúl lopva elhordta, elharácsolta. Mindezeknek érett megfontolásbúi rendelem, hogy menyem maradjon házamnál, leginkább unokámnak nevelése tekintetében. Megférnek házamnál elég hely vagyon ott. Ha pedig vásott, kicsapó indulati után járván, rendelésem ellen a házamtúl fiam nevét viselvén el nem menne, ő lássa. Amint az első pontban rendeltem, hogy feleségem holta után Sándor jöjjön az én házamba, úgy akarom a Sahin ház pedig azonnal adódjon árendába. Ha pedig Antal unokám a 24. esztendőket elérné életben, akkor ez a ház mennyen unokám, Antal kezére, és légyen az övé. Addig Sándor gondját viselje, a ház-árendából reparáltassa, jó karban tartsa. Nem tekintvén azonban az ő maga rendetlen viselésit menyemnek, ha házamtúl elmenne, még fiam nevét viseli, hagyok néki a Törökfájiban a fölső dűlőbűi, amelyben a kis kettős körtefa vagyon, a Ballá határjátúl a két út közt az ispitálybeliek földje felé 8 hold földet. De se a kúthoz, sem a teleken való legeléshez szántójának just nem adok. A békesség okáért lehet ott egy völgyecskében kutat ásni. Ezen 8 hold földet sem örökösen, sem szabad dispositioja alá nem engedem menyemnek, hanem csak élelmére és csak addig, még fiam nevit viseli. Ha pedig fiam nevét elváltoztatja, vagy néki halomása történne, azonnal unokám jöjjön Sándor kezére nevelés végett, a 8 hold pedig 3 successorimra, Sándorra, Klárára, unokámra. E felett nem te-