Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

dologra meghívott tanúk előtt: Bényi István m. k. Kis István m. k. Elefánti Miklós m. k. id. Harkai József saját keze + vonása, Metar Máté saját keze + vonása. Az utolsó oldalon azonos írással: Fodor Imre végső rendelése. Más írással: Praesentum nro. 1369. diarii judicalis anni 1830/1. Újabb írással: Publicaltatott 2-a Novembris 1837. Csereklyei János m. p. aljegyző. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Nro. 21. 1831., Faasc. 1. 1831. Kétlapos irat, eredeti. 1836. december 9-én a végrendelkező kiegészítést tett, melyben a család­tagokkal kapcsolatosan kisebb módosítást végzett, illetve a pium legatumot bővítette. Ennek vé­gén az egyes templomok és az ispotály képviselői az átvételt igazolják. 64. GASSICH JÁNOS TESTAMENTUMA 1831. augusztus 12. A teljes Szentháromság nevében. Alább is megírt nemes Gassics, máskép Brancsits János eltöltvén e múlandó világban minthogy az 1764-ik esztendei Februarius 24-ik napján ugyanezen városban születtem e világra, a Teremtőnek csupa kegyességéből 67 eszten­dőket, jóllehet még ép elmével és jó erővel birok, de minekutána a minden­napi tapasztalás azt mutatná, hogy csakugyan a halálnak naponként többen légyenek siralmas áldozatjai, mint azelőtt való heteken, hogy a legegészsége­sebb emberek is, akik reggel frissen keltek fel ágyaikból, már estvére kedves hitveseiknek és szeretett gyermekeiknek elfelejthetetlen szomorúságokra a gyászos koporsóba feküdtek, és hogy ezen borzasztó halál napról napra in­kább nevekedik, s nagyobb nagyobb mértékben dönti az emberi társaságba bosszúálló düheit, hogy kedves jó gyermekeim között valamely ízetlenség, melyet azon az okon sem remélek ugyan, mivel már őket ember korra felne­veltem, s eddig is egymás eránt való szeretetüket, hűségüket megmutatták, mégis ne támadjon, kívántam reájok nézve ezen végső akaratomat megálla­pítani. Előre bocsátom azt, hogy két feleségeim voltak, úgymint l-ő Kalotsai Erzsé­bet, kitől származtak 4 gyermekeim, nevezetesen János, ezen városnak egyik senatora, László, Márton és Erzsébet. 2-ik feleségem volt Vojtik Erzsébet, az ettől származott gyermekeim, valamint ő is elholván, egy darab időtől fogva már özvegységben éltem. Javaim állanak 2 házakból, amelyek egymás mellett fekszenek császári-kirá­lyi kapitány nemes Ferentzi János és Sárga András szomszédságaikban. Ami ezeket illeti, az l-ő, amelyik tudniillik tekintetes kapitány úr háza előtt és a 2­ik házam hátamegett Ballá Pál házának véggel fekszik, ezen ház boldog em­lékezetű édes atyámról, néhai nemes Gassich Jánosról, melyet ez mint meg­lévő írásaiból kitetszik, minekutána itt az 1760-ik esztendőben mint vándor és idegen megtelepedett, s a nemes tanács kegyességéből engedelmet nyert, hitvesével és nékem édesanyámmal, Szilvási Erzsébettel szerzett, még az 1779-ik esztendei május holnap 21-ik napján Márton Jánostól. Ezen ház a más egyéb javakon kívül tehát atyám után mint aki testamentom nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom