Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

1- ször. A tőlem származandó gyermek, akit kedves feleségem rövid időn szülni fog, ha élő lészen, nem fog semmi kérdés lenni, mert ő ógy succédai mindenbe, mintha én magam élnék. 2- szor. Ha élő nem lenne a gyermek, akkor az ajánlott móringot kapja meg kedves feleségem, amely 4.000 forint, ezt pedig az ősi jószágból. 3- szor. Minthogy mindenféle ingó bingó jószágot én magam szerzettem, ami csak van, az atyám, amint tulajdon keze írása bizonyítya semmit sem adott, hanem magam szorgalmatossága által a nemes vármegyét is tíz esztendeig szolgálván, s az ide való reformata szent ecclesiától is 300 forintokat kölcsönözvén úgy szerezgettem kit magam, kit kedves feleségemmel együtt, ebből tehát senki sem parancsolván, úgy senki is jussát hozzá nem tarthattya, örökösen hagyom és testálom az én kedves feleségemnek. Ez az ingó leginkább áll 4 ökörből, egy vasas szekér a hozzá való mindenféle készület szerszámok, mind eke béli, mind pedig faragáshoz tartozó szerszámok, 3 ló, egy paraszt vasas kocsival együtt és egy cséza, széna 17 vagy 18 öl Sz. Királyon, Városföldiben tavasz szalma 6 öl. Ide haza a háznál, ami a kamrába, konyhába és a magunk lakószobájában ami csak van, minden; egy borjas tehén, 8 magló sertés, 13 kis malac. Az atyám, amit kölcsönzött tőlem és rész szerént adósságait fizettem, amint tulajdon keze írása megbizonyíttya, tesz 2.029 forintokat, azt is testálom kedves feleségemnek, mert ehhez sincs senkinek másnak jussa. A Nyomási kertet bírom a magam pénzére 110 forintokba ezüstpénzbe, mivel 1795. esztendőben vetette az atyám zálogba, azért, ha valamelyik testvér bírni akar belőle, ezüstpénzzel tartozik a maga portioját megváltani. Az épületek, amelyek vágynak, az mind tulajdon kölcségemen épült, csupán kedves feleségemet illeti, s annak is testálom. Ezeket kívánom, hogy szentül megtartassanak, és ha valaki ez ellen legkissebbet is szóllana, átkozott légyen, az Isten országát soha se lássa. Költ Kecskeméten, április 16-án 1812-ben. L. s. Kiss Lajos m. p. Köszönöm kedves feleségem hosszas dajkálkodásodat. Én már elégtelen vagyok annak megszolgálásra, hanem az Istent kérem, hogy mentől hamarább vigasztaljon meg téged a te jó szívüségedért s fáradhatatlan jóvoltodért. [A irat hátlapján más írással:] 1812-ik esztendei Április hónap 22-ik napján nemes Kiss Lajos ór ezen tulajdon keze írásával készített utolsó rendelését valóságos akaratjának lenni előttünk megesmérte, és azzal az hozzáadással élő nyelvvel és szabad akarattal megerősítette, hogy mindennemű őszi és tavaszi vetések, melyek a két helyen lévő város földin és Szkirályi árendás birtokán vágynak, egyedül kedves feleségét, kivel külömben is azon vetéseket együtt és közös szorgalmatossággal tette, illessék. Signatum Ketskemet ut supra. Mi előttünk bíróiképpen kiküldött személyek előtt: Szeles József nótárius, polgár Nagy János, meghívott Székely N. Az utolsó oldalon más írással: nemes Kiss Lajos úr végső rendelése. Praesentum 22. Április 1812. Publicatum die 20-a Julii 1812. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: No. 23., F. 1. 1812. testam. Kétlapos irat, eredeti. A végrendeletet hitelesítő és az azt lezáró két pecsét viszonylag ép.