Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

kétszáz forintokat most országszerte folyó váltócédulákban értvén, nemzetes Ladányi Sándor ór eszközlése által és felvigyázása alá törvényes interesre kiadandó tőkéül rendeltem oly móddal, hogy az intereseket holtomig közösen használjuk, azon túl pedig a tőkével említett özvegyem azonnal tulajdonosi szabad tetszése szerént bánhasson. Egyéb aránt ezen pontnak többi foglalatja elöbbeni mivoltában hagyatván. A 8-ikra: Az ezen szám alatt néhai Mátyási János öcsém uramnak szánt búzát és bort ezennel is ugyanazon mennyiségben helybenhagyom, csupán oly külömbséggel, hogy azok nem özvegyét, hanem egyenesen akkor életben lejedő maradékit vagy maradékát illessék. Utolszor: A 10-ikre: Mivel tulajdon juhaimnak volt mennyisége a dög miatt sokkal kevesbedett, és annak mind kezdet, mind ezentúl folytatandó szaporítása a Garai Mihály vömnek közös keresmény-jövedelmebői ered, igasságos kéntelenségből az Anna, Ilona és Erzsébet leányainak ötvenével hagyott juhok számát most harmincával állapítom meg. Nem külömben a rideg szarvasmarhának tartásával és gondjával is különösen imént említett vőm és Judit leányom terhelődvén, újabb kifejezett akaratom szerént Anna, Ilona és Erzsébet leányaimnak két két fias vagy elleni való tehenek jussanak, ahhoz képest amelyik állapotban a marhák az osztozáskor találtani fognak. Ezen felül mind a hármok gyermekeinek (átaljában, nem pedig fejenként értvén őket) egy egy rúgott borjú. A többi mind Juditot és maradékait illesse. Továbbá a sertésekből az özvegyem részére kirendelt egy ölni való vagy ahelyett két maglón kívül Judit leányom magok élelembeli szükségekre hat hízottat vagy hizlalni valót szakasson külön az osztozkodás előtt, és amennyi azután marad, azon osztozzanak mind a négyen egyaránt. Végezetre az e pontban Mátyási János boldogult öcsém uramra nézve tett kötelezés alól örököseimet most és ezennel feloldozom. Külömben ezen pontnak is egyébi tartalékjait előbeni mivoltokban meghagyván. Melyeknek a már tett testametoméhoz hasonló tellyes hitelének s kötelezések végett ezen saját nevemnek s tanúiménak aláírásává és mindkét félről szokott pecsétjeinkkel megerősített toldalékot is a nemes város leveles tarjában lévő testamentomi levelemhez mellyékeztetni kívántam. Ketskeméten, Szent Jakab havának 12-napján 1817-ik esztendőben. Mátyási Márton m. p. L. s. [Más írással:] 1817. 12-a Julii. Mi alólírtak ezen codicillusnak solennisatiójára bíróiképpen kiküldetvén, hogy ezt Mátyáis Márton úr minekutána előtte felolvastuk, élő szóval is mindenekben megerősítette légyen, bizonyítjuk. Ketskeméten, mint fent. Ladányi Sándor m. p. főnotárius L. s. Deák János m. p. cancellista. A borítékon azonos írással. Mátyási Márton úrnak testamentoma és codicillusa. Más írással: A testamentom praesentum sub no. diarii 1127. 17-a May 1814. A codicillus 12-a Julii 1817. sub no. diarii 967. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Csomó 1814. testam. no. 13., Ad no. 13. 1814. testam. Kétlapos irat, eredeti. Melléklet: egy. A végrendeletet és a kiegészítést szentesítő, valamint a borítékot lezáró két-két viaszpecsét viszonylag ép.