Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

183. KISS ISTVÁN VÉGRENDELETE 1810. december 4. Kedves gyermekeim ! Jövendőbéli nagyobb békességtekenek okáért még most jó Istenem kegyelméből ép és egészésges testtel és elmével lévén, atyai változtathatlan rendelésemet ekképpen kívántam élőtökben adni: Jóllehet, hogy én, édes atyátok és boldog emlékezetű anyátok egy időben holmi bizonytalan és kétséges okokra nézve azon néhai Kósa Józseftől örökösen 400, idest négyszáz Rh. forintokon megszerzett város földi kertünket Kiss Lajos fiamnak örökösen bírni általengedtük ilyen feltétel alatt, hogy az két leányi ágat, t. i. az maga két testvérjiét és azoknak successorit abból az 400 Rh. forintokból az mi halálunk után egyenlőképpen kifizesse. Mindazonáltal már most kedves feleségemnek halála után jobban gondolóra vévén én magam ezt a dolgot, ógy is mint azon föld tulajdon proprietariussa, úgyis mint minden gyermekeimnek javokat edgyeránt munkálkodni kívánó édes atya, azon hijánosan fellyebb tett határozásunkat minden mások erőltetések és kénszerítések nélkül egyedül és egészen az magam tulajdon akarattyából kívánom egészen megváltoztatni, és az első ajánlásunkat egészen annihilálni, és akarom hogy mindaz három ágon lévő successorim között azon fellyebb említett Kósa föld is, minden más egyéb megmaradandó és találtatható ősi javaimnak egyenlő osztályra mennyen, mind az három testvérek között, és azoknak successori között. Mivelhogy én magam is boldogult édes atyámnak ősi javaiból két testvér húgaimmal és egy testvér öcsémmel egyenlőkképpen részesültünk, mind ingó mind ingatlan javaiból, noha én boldogult feleségemmel edgyütt az édes atyánkat és édesanyánkat 20, azaz húsz esztendeig az magok házoknál híven szolgáltuk, és életünknek legjobb részét közönséges jóknak szaporítása és megtartása mellett töltöttük el. Most hát már itten is gondolóra vivén azt a dolgot, hogy t. i. valamint az én több ősi javaimat, ógy azt az Kósa földet is nem mondhattyuk mi is az magunk tulajdon acquisitumának valósággal, amint az arról ide bé zárt contractus is, vagyis annak az földnek megszerzése felől írt bizonyságlevél, melyet is ugyan én magam keze írásával írtam, az édes atyám kértére, vagyis parancsolattyára, amelyet is osztán az édes atyám tulajdon keze subscriptiojával meg is erősített, elég világos tanóbízonság lehet. Légyetek azért ti is kedves gyermekeim vélem edgyütt ebben a dologban egyenlő akarattal, s mindenekben egyenlő osztállyal állandó békességet s igaz atyafiúi szeretetet tartván fenn magatok között. Mely kívánságomra is én szívesen óhajtom a felséges Úrnak kegyelmét mindnyájatokra nézve ! SzeretőAtyák Kiss István m. k. Ketskemet, 1810. 4. Decembris. Ezen redelést nemes Kiss Istvány ór maga személyesen behozván a városházához, kívánta ezt coramisaltatni, és az archívumba betétetni. 1810. 5-a Xbris.