Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

172. VÁTZI JÁNOS TESTAMENTUMA 1808. július 28. Én, privilegizált Ketskemet városában lakos Vátzi János Istennek kegyelmességébül 70 esztendőket elérvén, ámbár gyomromra és fölső részemre egészséges volnék, hanem egyedül lábaim vesztették el a járásra való erejeket, mivel mindazonáltal az egyik gyengeség a másikat szokta a megélemedett emberekben követni, és testnek ebbeli erőtelenségei arra intenének, hogy ugyancsak el kelletik e világból költözni, még ép elmével vagyok, és a betegségnek súlyai józan gondolkozásomat nem akadályoztatják, Istentül adatott javaimról eltökéllett szabad akaratombúi kívántam é következendő rendelésemet tenni. 1- ször. Vagyon házam az 5-dik tizedben nemes Ferentzi László úr olaj-sutújának által ellenébe, melyet boldog emlékű feleségemmel, Pallér Katalin-nal magam szerzettem, és építettem, minek utána az ősi háznak felét Vátzi Pál testvér bátyámtúl magamhoz váltván, az osztályban nékem jutott másik felével együtt Gulyás Györgynek 140 forintokon elattam. Mivel tehát ezen házban valamely ősiség is találtatnék, de azon kívül annak felépítésében nem csak a fiaim, hanem leányim is rajta munkálkodván, részt vettek, azt akarom, hogy mind az öt gyermekeim abbúl részesüllyenek, úgymint: József, János, Pál fiaim, Anna Hamar Istvénné és Ilona Szabó Jánosné leányaim oly móddal, hogy mivel ezen ház fundusával és épületeivel mostani üdőben a test-vérek között is megérne 1.500 forintokat, melyeket gyermekeim között öt felé osztván, egy részre jutnának háromszáz forintok, melyhez képest három férfi gyermekeim két leányaimat fejenként háromszáz forintokkal és így a kettőt hatszáz forintokkal fizessék ki, azután pedig eránta egymás között atyafiságosan egyezzenek meg. 2- szor. Vagyon szőlőm az Izsáki köz sarkán, a Széktó parton, melybül ötven út ősi, a többi pedig öreg Vátzi Pál bátyámtúl és ifj. Vátzi Pál öcsémtül szerzettem, mindazonáltal mivel feleségem ebben is szerzőtársam volt, minden gyermekei között egyaránt oszollyon öt felé. Hanem: 3- szor. Mivel az édes atyámrúl reám semminemű marhák nem marattak, most pedig Istennek jóvoltából négy tinókkal volnának 16 jármos ökreim, és egynéhány darab szarvasmarháim, melyeknek szerzésekben fiaim nékem nagy segedelemmel voltak, leányimat tisztességesen kiházasítván, mind a jármos ökröket, mind egyéb szaravasmahákat három fiaimnak egyenlő osztályra oly móddal hagyom, hogy mivel még a középső fiam, János meg nem házasodott, ő is a szerént mint két testvérei a közönségesbül házasodgyon. 4- szer. Minden történhető visszavonásnak eltávoztatása végett kívántam azt is megvilágosítani: hogy a borosedények, valamint a szőlő, ógy azok is a leányokkal egyaránsó (sic!) osztályra mennyének, egyebek mindhárom fiaimnak maradván. Végezetre: 5- szer. Isten elhozván végső órámat, fiaim tisztességesen, de nem pompásan takarítsanak el, kikenk ajánlom az egymáshoz való szeretetet és minden gyermekeimnek lelkekrül való megemlékezést.