Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

nak is, ha megvizsgálnánk a rádió nemzetiségi műsorait. S nem utolsósorban az, ha a káderek elhelyezésénél figyelembe vennék azt, hogy a nemzetiségek által lakott községekbe az illető nyelvet tudó emberek kerüljenek. A nemzetiségi terület egyik hiányossága a sajtóterjesztés szervezetlensége. A nemzetiségi sajtó olvasóinak száma az elmúlt év folyamán csaknem a felére csökkent. Ennek oka az, hogy a lapok terjesztését a Posta Központi Hírlapiroda vette át, amely a nemzetiségi területet nem ismeri, a terjesztése sokkal körültekintőbb, kitartóbb munkát igényel, mint ahogy a posta általában a lapokat terjeszti. A sajtó terjesztését csak a szövetségek tudják megoldani a helyi, a járási és megyei szervek segítségével, mert a szövetségeknek nincsen megfelelő apparátusuk. A sajtó csökkenése szervesen összefügg pl. az iskolai oktatás kérdésével, az anyanyelvnek a közéletben, hivatalokban való használatával. A lapok terjesztésénél azzal is agitálunk, hogy most joga és lehetősége van minden nemzetiségi dolgozónak képeznie magát anyanyelvén, elmélyíteni gyermekeiben az anyanyelv iránti szeretetet, gyermekeit nemzetiségi iskolákba adni. De mindez öncélú dolognak látszik, amíg a dolgozók azt látják, hogy anyanyelvüket, - mint azelőtt - most is csak otthon, vagy legfeljebb a kultúrcsoport szereplésénél hallhatják és használhatják. így öncélúvá válik a nemzetiségi iskoláztatás is. Külön probléma a németajkú lakosság bekapcsolása a kulturális életbe, annál is inkább, mert egyes párt és állami funkcionáriusok megkülönböztető politikát alkalmaznak velük szemben. Pl. gyakoriak az olyan kijelentések „jó lesz vigyázni a svábokkal, nagyon bennük van a náci hajlam". Csolnokon az Államvédelmi Hatóság tagjai megverték a német fiatalokat, mert anyanyelvükön beszéltek. Kercseligeten a kitelepítés óta a faluban még ma is találhatók falakra festett felírások, pl. „ki a svábokkal az országból"! Balinkán a községi vb. titkár a feleknek ilyen kijelentéseket tesz: „minden svábot fel kellene akasztani" - a sváb asszonyok nemegyszer sírva jönnek ki a tanácsházától. Vértesacsán viszont a német nacionalizmusra is lehet példát találni: a németmagyar futballmérkőzés után a német legények az kiáltozták, - „hogy - nem lehet a germánokkal kikukoricázni..." és demokráciaellenes jelszavak is hallatszottak. Mindezek a példák igazolják a hazai német dolgozók helyzetének tisztázatlanságát. A délszláv lakosság körében végzett népművelési munkánál, a Délszláv Szövetség politikai munkájánál is problémát jelent a Jugoszláviával normalizálódó diplomáciai viszony helyes megmagyarázása, mert az utóbbi években éles Ti tó-ellenes propaganda folyt ezeken a vidékeken. A jelenlegi helyzettel kapcsolatos felvilágosítómunkához nem kaptunk megfelelő útmutatást. Budapest, 1954. november 15.