Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
A hazai nemzetiségi lakosság túlnyomó többsége falvakban él, egyénileg gazdálkodó és termelőszövetkezeti dolgozó paraszt. A bányavidéken élő nemzetiségeink körében sok a bányász. Nemzetiségeink általában két nyelven beszélnek. A délszláv és a német nemzetiségnek kb. 20%-a - az idősebb nemzedék - nem beszéli a magyar nyelvet. A felszabaduláskor az egyes nemzetiségek irodalmi nyelvét kevesen ismerték, mert a Horthy-korszakban néhány egyházi iskolától eltekintve nem voltak nemzetiségi iskolák. A felszabadulás óta azonban a nemzetiségi sajtó, rádió, a tanulók részére készült tankönyvek stb. olvasgatása során egyre többen ismerték meg saját irodalmi nyelvüket. A felszabadulás óta kialakult nemzetiségi értelmiség (tanítók, tanárok) komoly munkát végeztek a nemzetiségi irodalmi nyelv megismertetése érdekében. A városokban és az ipari települések mellett élő nemzetiségek között bizonyos fokú természetes asszimilálódási folyamat tapasztalható. Nemzetiségeink többsége politikailag fejlődik, a párt, a népi demokrácia célkitűzései mellett áll. Részvételük a párt- és tömegszervezeti munkában nemzetiségenként különböző. A szlovákok és a románok részvétele általában azonos a magyar dolgozók részvételével és aktivitásával. A délszláv és a német dolgozóké már kevésbé. Ennek oka: Rajk-Rob tevékenysége a délszlávok között és a Horthy-rendszer alatti fasizálódás, s ennek nyomán a német kitelepítés. Egyébként a nemzetiségi dolgozók népi demokráciánk hü támaszai. Többen közülük magas kitüntetésben részesültek (Kossuth-díjak és különböző más kormánykitüntetések, munkaérdemrendek stb.) Ott találhatjuk őket előadótól miniszterig a legkülönbözőbb állami funkciókban. A nemzetiségi dolgozók egyformán vették ki részüket harcainkból, a tervek végrehajtásából és a földreformtól kezdve fejlődésünk összes eredményeiben egyformán részesültek a magyar dolgozókkal. Nemzetiségeink általában mindenütt testvéri egyetértésben élnek a magyar dolgozókkal, nyílt nacionalista súrlódások nem tapasztalhatók, kivéve néhány német települést. Ezeknek a súrlódásoknak az oka, hogy sem a német dolgozók, sem a magyar dolgozók előtt nem tisztázott a hazai német lakosság helyzete, vagyis, hogy politikai és gazdasági vonatkozásban több megválaszolatlan kérdésük van. Egyes helyeken vonakodva vesznek részt a kultúrotthonok, kultúrcsoportok életében. Bizonyos passzivitást tanúsítanak az anyanyelvi oktatás bevezetése terén is. Félnek a nacionalista szervezkedés vádjától, bizalmatlanok. De mert a probléma nem tisztázódott, sok helyen a párt- és állami funkcionáriusok is megkülönbözető politikát folytatnak velük szemben. Bizalmatlanságukat táplálja az is, hogy a többi nemzetiségtől eltérően sem nemzetiségi szövetségük, se közép- és felsőfokú iskolájuk nincsen, lapjuk, a Freies Leben 1 is csak most indult meg. A többi nemzetiségi lapoktól eltérően nem hetenként, hanem havonként jelenik meg. Ifjúsági lapjuk egyáltalán nincs.
