Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Nemzetiségi politikánkat a Politikai Bizottság 1958. és 1968. határozatának szellemében, a határozatok elvi vonalának alkalmazásával kell tovább folytatni. Ennek érdekében az elhatározott gyakorlati intézkedéseket következetesen kell megvalósítani, és szükség esetén értelemszerűen továbbfejleszteni. A nemzetiségi politika realitása, eredményessége két vonatkozásban jelentkezik. Egyik oldalát jelentik az intézkedések, azok általános és határokon túli hatása. A másik oldal maguknak a nemzetiségi lakosoknak a véleménye, reagálása, szükségletei. A beérkezett jelentések - még a nemzetiségi szövetségeké is - lényegében csak a foganatosított intézkedések oldaláról vizsgálták a kérdést, míg az érintett nemzetiségi lakosoknak a nemzetiségi politikával kapcsolatos állásfoglalása, reagálása csak közvetett adatokból (tanulók számának alakulása, közművelődési tevékenység számszerű fejlődése, könyvtári könyvek olvasása stb.) derül ki. Kétségtelen, hogy a közvetett adatok fontos támpontot jelentenek a nemzetiségi politika által érintettek hangulatának, reagálásának megítéléséhez. Mégis le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a jövőben nagy gondot kell fordítani a nemzetiségi emberek véleményének közvetlen megismerésére. Elsősorban a nemzetiségi szövetségektől várható el, hogy folyamatosan tájékozódjanak és kendőzés nélkül tájékoztassanak a nemzetiségi közösségek nézeteiről, igényeiről. A folyamatos tájékozódást nem nélkülözheti a Hazafias Népfront, de a tanácsi szervek sem. Bármilyen jó egy határozat, élő szelleme elsorvadhat a godokkal teli végrehajtás zaklatott vagy szürke hétköznapjai során, ha maga a közvélemény, a néptömegek teremtő és cselekvő akaratának dinamikus tevékenysége nem segíti végrehajtását. Nemzetiségi politikánk vonatkozásában ebből két logikus következtetés levonása tűnik indokoltnak, részint a magyar, részint a nemzetiségi lakosság tekintetében. Ami az előbbit illeti: igaz, hogy elsősorban a Pártélet, Társadalmi Szemle, Valóság, Kritika, Népszabadság, Magyar Nemzet, néhány megyei lap (Petőfi Népe, Dunántúli Napló stb.) , valamint a Rádió és a Televízió jóvoltából a magyar közvélemény kap szakavatott és igényes információt nemzetiségi politikánkról, de ezen a téren a folyamat gyorsítható a ki nem használt, helyes eszmei irányba orientáló lehetőségek tervszerű és folyamatos felhasználásával. Heti-, napi-, és megyei lapjaink többsége ugyanis korántsem aknázza ki megfelelő szinten nemzetiségpolitikánk internacionalista tudatformáló erejét, sőt az is előfordul elvétve, hogy hangot adnak asszimilációs törekvéseknek. A fenti követelményeket lehetne érvényesíteni azoknak a párt-, állami, tömegszervezeti kádereknek a továbbképzésében is, akikre nemzetiségpolitikánk végrehajtásának feladatai hárulnak akár a meglévő továbbképzési for-