Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

1972. április 19-én elfogadott alkotmánya 5 pedig - előző alkotmányunk nem­zetiségi pontját pontosítva és kibővítve - kimondja, hogy „... a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv hasz­nálatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását." (pl. §. 3. bek.) Mindezek a szerénynek tünő, de nagy horderejű és a szocializmust építő népek közeledését is elősegítő állásfoglalások és hatásuk, valamint a nemze­tiségi szövetségek kongresszusa, indokolttá teszi annak a kérdésnek a részle­tesebb megvizsgálását, hol tartunk a nemzetiségpolitikai határozatok végre­hajtásában, mennyire vagyunk képesek a megnövekedett feladatok realizálá­sára és betöltésére. Annyi bizonyos, hogy jelenleg van kiérlelt nemzetközileg is jelentős elvi, következetesen internacionalista nemzetiségi politikánk, amelynek létrejötte részben a feladataikat értő, s világosan látó speciális szervei, másrészt pedig az állami s társadalmi végrehajtó szervek is egyre inkább egész tevékenysé­gük szerves részeként és folyamatosan kezelik a sajátos nemzetiségi politikai feladatokat. Ezt az 1972. június 1-jei állapotból tükröző jelentések alapján már elöljáróban is meg lehet állapítani. Mindez nem akarja a képet problémamentessé stilizálni. Mindössze annak a szemléletnek a jogosságát kívánja érvényesíteni, amely nemzetiségi politi­kánkat a bonyolult, szerteágazó és problémáktól sem mentes, történelemfor­máló folyamat kiküszöbölhetetlen és sajátos részeként fogja fel, és megoldá­sának útját a szocializmus építésének általános feladataival összefüggésben egyengeti. Ezt a sommásnak tűnő megállapítást szeretné a jelentés - a rendelkezésre álló bőséges anyag és a szűk terjedelem ellentmondásaival birkózva - a nem­zetiségi politika néhány sajátos területének keresztmetszetében bizonyítani, elemezni, majd annak alapján néhány következtetést és javaslatot megfogal­mazni. I. A nemzetiségi lakosság egyenjogúsága A társadalmi-gazdasági egyenjogúság kérdései A társadalmi-gazdasági egyenjogúság folyamatának megállapítása érde­kében speciális jellegű felmérés nem folyt, de a rendelkezésre álló megyei adatokból az derül ki, hogy a nemzetiségek a szocialista társadalom fejlődé­sének vívmányait a magyarokkal egyenlő mértékben élvezik, termelt javaiból velük együtt, munkájuk szerint részesednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom