Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Salgótarján, 1968. november 20. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának jelentése a megyében élő nemzetiségek helyzetéről Szigorúan bizalmas! Készült: 30 pld-ban Nemzetiségi politikánk - amelynek alapja a proletár internacionalizmus következetes érvényesítése - megköveteli, hogy állandóan figyelemmel kísérjük, időnként mélyebben is megvizsgáljuk, hogy a társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok milyen sajátos hatást gyakorolnak a megyénkben élő nemzetiségekre. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, a Politikai Bizottság 1958. október 7-i határozata

1 alapján, legutóbb 1964. április 10-én tárgyalta a rétsági járásban élő nemzetiségek helyzetét. Az említett testületi döntések óta eltelt időszakban bekövetkezett gazdasági, politikai és kulturális fejlődésünk indokolttá teszi, hogy ismét elemezzük a megyénkben élő nemzetiségek élet- és munkakörülményeit, a közöttük végzett politikai és kulturális nevelőmunkát. A megyénkben élő nemzetiségi lakosok valóságos létszámát az adatok bizonytalansága miatt nem ismerjük. Az 1960. évi népszámláláskor csupán néhány fő vallotta magát szlovák, illetve német nemzetiségűnek. Az anyanyelvi bevallás szerint 1032 szlovák és 115 német él a megyében. A nyelvismeret amely jobban megközelíti a valóságot - és a tapasztalataink alapján 24 községben laknak jelentősebb számban nemzetiségiek (1. sz. melléklet). Bár a hivatalos adatközlés szerint néhány községben igen kevesen beszélik a szlovák nyelvet, e helységeket mégis nemzetiséglakta településnek kezeljük. Ebben az álláspontunkban kifejezésre jut annak az állapotnak a figyelembevétele, hogy a nemzeti és anyanyelvi hovatartozás bevallása terén a múlt rendszer hátrányos megkülönböztetése következtében kialakult szemléletet, előítéletet és érzést, a felszabadulás óta alkalmazott nemzetiségi politikával még nem tudtuk teljes mértékben felszámolni. A 24 nemzetiségi község megyénk négy járásában elszórtan, a magyar lakosú helységek közé ékelődve helyezkedik el. Az itt élő szlovák és német lakosság a XVIII. század első felében telepedett le jelenlegi lakóhelyén. Az elmúlt kétszázötven év alatt az irodalmi nyelvvel való kapcsolatuk igen lazává vált, azt ma már a legtöbben gyengén beszélik, tájnyelvi kultúrájukat viszont megőriz-