Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

nyelveket ismerő kitűnő szakemberekre, akik megvalósítói lehetnének azoknak az életünk minden szektorát behálózó kapcsolatoknak, amelyekre a szocialista építésben a nemzetközi munkamegosztás, szakosítás, kulturális együttműködés, egyáltalán népeink barátságának elmélyítése érdekében van szükség. (Itt nem csupán a nemzetiségi származású és nemzetiségi iskolát végzett fiatalokról van szó, hanem a szomszédos népek nyelvét tanuló magyar fiatalokról is.) Iskoláinkban kitűnő nyelvoktató munka folyik, ennek ellenére szerbhorvát, román, szlovák nyelvet egyetlen iskolában sem tanítanak magyar tanulók számára. Ugyanakkor a nemzetiségi fiataloknak a nemzetiségi iskola látogatása (a német kivételével) semmiféle perspektívát nem nyújt, hacsak nem akar nemzetiségi pedagógus lenni. Valószínűleg ezzel is magyarázható az a részadat, mely szerint a pécsi járásban a magyar lakosság 2,2%-a, a német 1,3%-a, a délszláv 0,7%-a érettségizett, egyetemi, főiskolai végzettsége van a magyar lakosság 0,9%-ának, a német 0,3%-ának és a délszláv 0,1%-ának. Problémát jelez nemzetiségi propagandánk is. Központi sajtónk az utóbbi években szinte egyáltalán nem foglalkozott a nemzetiségekkel, hiába hívta fel erre a figyelmet a 10 évvel ezelőtti PB-határozat. A rádió, televízió számára is alig léteznek a nemzetiségek. Az olyannyira szükséges nemzetközi propaganda nagy lehetőségei maradnak kihasználatlanok azáltal, hogy nem adunk mind a négy nemzetiségünk számára színvonalas, jó műsort valamelyik országos rádióadón, amelyet a szomszédos országokban is szívesen és érdeklődéssel hallgatnának. Fentiek következtében - az elért jelentős eredmények ellenére - nemzetiségi politikánknak nem a legjobb a nemzetközi visszhangja. A nemzetiségi kérdés folyamatos tanulmányozásának mellőzése, elvi és gyakorlati problémák megoldatlansága arra figyelmeztet, hogy küzdenünk kell olyan önelégült szemlélet ellen, mely szerint hazánkban a nemzetiségi kérdés jelentőségének megfelelően végleges rendezést nyert. Hazánk fejlődésének, a szocializmus építésének fontos érdeke olyan nagyvonalú, aktív nemzetiségi politika folytatása, amely messzemenően figyelembe veszi nemcsak a szorosan vett nemzetiségi igényeket, hanem - a szocializmus építése és nemzetközi kapcsolataink alakulása szempontjából - a nemzetiségi kérdésben rejlő pozitív lehetőségeket is, mert ezzel kedvezően befolyásolhatja a magyar nép és a szomszédos népek barátságának alakulását, a szocializmust építő nemzetek együttműködését, integrációját.