Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

(Javaslatok pedagógusok kinevezésére, áthelyezésére.) Helyes, ha a szövetség jelzi a területen lévő ilyen irányú problémákat, de a megoldás állami feladat. A politikai nevelőmunka terén keresni kell a szövetség dolgozóinak az új módszereket elsősorban a még meglévő revizionista, nacionalista, klerikális, maradi nézetekkel szemben. Ilyen kérdésekben néha bizonytalanság mutatkozik. A tervszerűbb munka egyre jobban megszünteti az ideges kapkodást, nyugodtabb légkört teremt a szövetségben. E tekintetben van fejlődés, de még nagyon sok a tennivaló. Az éves tervezés csak akkor hozza meg igazán az eredményt, ha a terv feladatait pontosan teljesítik. Tovább kell javítani a szövetségen belüli légkört, ma még esetenként bizalmatlanság tapasztalható a munkatársak egymás közötti, valamint a munkatársak és a vezetők közötti meglévő kapcsolatban. A szövetség területi munkája A szövetség múlt évi munkájának egyik fő pozitívuma a területi kapcsolatok továbbfejlesztése. A munkatársak sokat járnak vidéken. Részt vettek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Jónak mondható a kapcsolat a Hazafias Népfront országos és helyi szerveivel, a párt- és állami szervekkel. Ritkábban fordulnak elő túlkapások. A javulás ellenére még megtörténik azonban, hogy erőszakosan lépnek fel egyes helyi szervekkel szemben. Különösen gyakori ez az emberek kikérésénél, egyes személyi ügyek intézésénél (pl.: áthelyezések), körutak szervezésénél. A politikai bizottság határozata értelmében 1960 áprilisában a szövetség megtartotta országos munkaértekezletét. Ezen 126 fő jelent meg, akik képviselték a délszláv dolgozók minden rétegét. A főtitkári beszámoló foglalkozott a végzett munkával, a délszláv dolgozók aktív részvételével a szocializmus építésében. Pozitívan értékeljük, hogy a munkaértekezlet plénuma előtt a szövetség szóban és írásban elhatárolta magát annak a nacionalista csoportnak nézeteitől, mely az ellenforradalom idején kezébe kaparintotta a vezetést, különböző írásos anyagokat és nyilatkozatokat adott ki. A beszámoló bizonyos disszonanciát is hordozott magában. Valamelyest eltúlzott nemzeti büszkeség hatotta át. Egyes, főleg értelmiségi hozzászólók is átvették ezt a hangot. Jellemző volt, hogy az értekezleten felszólaló munkások és parasztok nemigen vettek tudomást a nemzetiségi kérdés túlhangsúlyozásáról, és inkább a termelőszövetkezetek és munkahelyeik általános problémáiról beszéltek, így érdekes különbség mutatkozott a munkások, parasztok és egyes értelmiségiek hozzászólása között. Végső soron a munkaértekezlet pozitív volt, mert a hozzászólások többsége helyesen látta az alapkérdést, a szocializmus építését, a szocialista tudat kialakítását. Helyes volt az értekezlet határozata is, mely hosszabb időre megszabta a szövetség feladatait. Az értekez-