Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
ját, a területi szervek és a szövetség kétnyelvű rendezvényeit szívesen fogadja. Bizonyítja ezt, hogy az utóbbi hónapok során a délszlávok által is lakott községek zöme tsz-községgé alakult. A helyzet ilyetén való alakulásában nagy része van a szövetség politikai felvilágosítómunkájának is. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a felszabadulás után alakult - előbb mint a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának tagozata. 2 1947-ben különvált és önálló tömegszervezetté lett, állami felügyelettel, a párt irányításával működött. 1948-ig irányító (és anyagi finanszírozó) tényezőként szerepelt a jugoszláv követség és a SZEB jugoszláv képviselője is. A Tájékoztató Iroda határozata után 3 (1948) kormánybiztos irányította a szövetség munkáját, majd később működött mint tömegszervezet - egészen addig, amíg tevékenységi körének megfelelően (főleg kulturális kérdésekkel foglalkozott) a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alá került. Ez a szervezeti forma az akkori körülményeknek megfelelt, és nem helyes az a felfogás, hogy 1950-től „csökkent a pártközpont irányító szerepe" a nemzetiségi politikában azáltal, hogy a szövetség irányítását állami szervek vették át. Nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal sem, hogy „a szövetségnek nem volt semmiféle befolyása a mi nemzetiségi kisebbségünk nemzetiségi jogainak védelmére". Más helyütt ezt így fogalmazták meg: „A szövetség 1950-56 között nem tudta betölteni azokat a feladatokat, amelyek a marxista nemzetiségi politika következtében reá hárultak volna." Úgy véljük, ez az álláspont abból a szubjektív szemléletből adódik, hogy az elvtársak hajlamosak az 1949 előtti időszak idealizálására, s hogy a szövetség akkori tevékenységét eszményképnek tekintsék. Természetesen nem érthetünk egyet a szövetség 1949-56 közötti munkájának negligálásával, amint azt a szövetség mostani jelentése teszi. Az 1956-os, majd az 1958-as párthatározatok 4 - a nemzetiségi kisebbségek közötti politikai, oktatási és kulturális munkáról - jó hatással voltak a nemzetiségi lakosságra éppúgy, mint a szövetség munkájára. Külön ki kell emelnünk, hogy az ellenforradalom után a délszláv szövetség használta fel leghatásosabban a kultúrkörutak adta lehetőségeket politikai gyűlések tartására, sőt ezen túl is a politikai gyűlések egész sorát tartotta az utóbbi években. Ezek a gyűlések és a kulturális rendezvények sokat segítettek a megyék és járások munkájában. A szövetség politikai és kulturális munkájával elősegítette a konszolidációt, a választások alkalmával (1958) 5 igen jól dolgozott, fáradhatatlanul segítette a falu szocialista átszervezésének munkáját. Rendezvényeit igen helyesen - a területi szervekkel és azok feladataival összhangban végzi, és nagyszámú aktívacsoportot mozgósít a feladatok elvégzéséhez. A területi párt-, állami és tömegszervezetekkel való kapcsolataik jók, a délszláv dolgozó parasztsággal, tsz-tagokkal és párttagokkal jól együttműködnek.