Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

déseket - vagy egyáltalán nem is hajtja végre. Mindez összefügg politikai, szakmai képességeivel. A megyei, járási apparátus vezetőivel nem tud kapcsolatot teremteni, mert sok elvi és gyakorlati kérdésben nem tárgyalóképes. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg a délszláv szövetség tekintélye erősen lejáratott. A délszláv szövetség egyike a leggyengébben dolgozó szövetségünknek, mivel Matécz elvtárs nem tudja összefogni sem a feladatokat, sem a munkatársakat. Munkáját az ötlettelenség és a tervszerütlenség jellemzi. A jugoszláv követség dolgozói is már több ízben felvetették Matécz elvtárs vezetésének, irányításának gyengeségét, meg nem felelő voltát." Matécz János elvtárs jelenleg is a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkára. A délszláv szövetségnek két előadója van Patarcsity Péter

19 és Gyúrok György

20

. A Népművelési Minisztérium illetékes főosztályának információja szerint a követelményeknek nem felelnek meg. Gyúrok elvtársnak csak általános iskolai képzettsége van. Patarcsity elvtárs szakérettségis, utána beiratkozott a Pedagógiai Főiskola ének-zenei tanszékére, az államvizsgán azonban nem felelt meg, mint pedagógus nem helyezkedhetett el, s így került a szövetséghez. Műveltebb délszláv pedagógusaink előtt a délszláv szövetségnek nincs komoly tekintélye. Hasonló a helyzet a „Nase Novine" főszerkesztőjével Boár Milos elvtárssal is.

21 Újságírói szakképzettsége nincs, általános műveltsége rendkívül alacsony. A szerbhorvát nyelvet nem ismeri eléggé, szerbhorvát nyelven sohasem ír, cikkeit a szerbhorvát nyelvet jól beszélő munkatársai fordítják le. Az általam feldolgozott anyagokból kitűnik, hogy nem valami jó a Délszláv Szövetség és a Népművelési Minisztérium nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó osztályának kapcsolata. A Népművelési Minisztérium információja szerint a Délszláv Szövetség nem szívesen veszi igénybe a Népművelési Minisztérium, illetve a Népművészeti Intézet többször felajánlott segítségét. Az anyag összeállítását meglehetősen nehezítette, hogy sem a párt, sem az államapparátusban átfogóan, mélyen nem foglalkoznak a délszláv kérdéssel. A rendelkezésre bocsátott anyagok, inkább a helyzet optimista ábrázolását adják, mint a területen jelentkező problémák mély, alapos feltárását. A délszláv nemzetiséggel való foglalkozás az államapparátusban teljesen egyoldalú, kizárólag kulturális kérdésekre korlátozódik. Nincs olyan szerv, amely átfogóan látná a magyarországi délszláv nemzetiségi kisebbség hely-