Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Nem kielégítő a nemzetiségi lapok tartalmi színvonala sem. Nincs kellően biztosítva a lapok politikai irányítása, szerkesztése teljesen azon a 2-3 elvtárson múlik, aki a lappal foglalkozik. A szerkesztést igen gyakran az ötletszerűség jellemzi. Viszonylag legjobb a Freies Leben. Színesen, sajátosan foglalkozik a kül- és belpolitikai helyzettel, kulturális kérdésekkel, de még ebben is előfordulnak politikai hibák. 4. A szlovák, délszláv és román iskolahálózat számszerű fejlesztése - az óvodák kivételével - lényegében befejeződött. Súlyos elmaradás mutatkozik azonban a német iskolahálózat fejlesztésében. Nincs német gimnázium, tanítóképző, nem folyik német nyelvű tanárképzés. Kevés a német nyelvű általános iskolák és óvodák száma. A nemzetiségi általános iskolai hálózat csaknem 90%-a nyelvoktató iskolából áll (magyar nyelvű oktatás, anyanyelv oktatásával kiegészítve). Ez egyrészt abból adódik, hogy az oktatók képzése nehezen bontakozott ki, másrészt az OM, de különösen az oktatási apparátus nem harcolt elég következetesen a teljes anyanyelvi iskolákba való beiskolázásáért. Sokszor megnehezíti a beiskolázást az is, hogy a szülők nem szívesen adják anyanyelvi iskolába gyermekeiket. Az oktatás tartalmi vonatkozásában különösen a hazafias nevelés kérdései tisztázatlanok. (Hogyan neveljék a más nemzetiségű tanulókat a magyar haza szeretetére és a proletár internacionalizmusra.) Helyenként még mindig van tankönyvhiány. 5. A nemzeti kisebbségek művészeti tevékenysége igen sokrétű. A legnagyobb tömeget a kórusok, tánccsoportok és zenekarok foglalkoztatják. A csoportok összetétele általában vegyes: egy-egy község kultúrcsoportjában a község minden nemzetiségű dolgozója szerepel. A nemzeti kisebbségek szegényes anyanyelvi szókincse miatt legelmaradottabb az ismeretterjesztő munka. Eddig kb. 200 ismeretterjesztő és propagandaanyag készült nemzetiségi nyelven, terjesztésük azonban a nyelvi eltérések miatt nehézségekbe ütközik. Az utóbbi időben a TTIT jó módszerrel a megyékben nemzetiségi szakosztályt szervez, és helyi, nemzetiségi nyelvet beszélő pedagógusokat kér fel az előadások megtartására. A nemzetiségi könyvtárakban kb. 41 000 könyv van. Ezeknek alig 30%-a szépirodalmi mű, ennek zöme is fordítás. Meséskönyv egyáltalán nincsen. Az állomány kb. 30%-a ideológiai-politikai mű, melyek külföldön jelentek meg (Szovjetunióban, Romániában stb.).