Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

a) A felszabadulás előtt megyénkben 107 német tannyelvű és 49 vegyes tannyelvű német nemzetiségi iskola volt (természetismereti tárgyakat anyanyelven, nemzetismereti tárgyakat magyarul tanítottak). A német iskolák jó részének szervezése felülről, erőszakosan történt. A felszabadulás után a német tannyelvű iskolák melletti állásfoglalás a kitelepítések során „rossz pontnak" számított, ami ugyancsak hat még ma is nemzetiségi területeinkre. b) Délszláv iskola a felszabadulás előtt 156 német iskolával szemben mindössze kettő működött. 1946-ban 10 délszláv tannyelvű iskola kezdte meg működését, közülük 6 hamarosan megszűnt. A megszűnés oka a nemzetiségiek passzív magatartásán kívül egyes pedagógusok nacionalista törekvése. Volt olyan tanító, aki kijelentette, hogy amíg ő ott lesz az illető községben, addig délszláv iskola nem fog működni. A délszláv iskolák megszűnésének oka volt az is, hogy kezdetben többnyire kisegítő tanítók működtek és az iskolák teljesen osztatlanok voltak, nem vehették fel a versenyt a több tanerős, jobb képzettségű nevelőkkel ellátott magyar iskolákkal. c) A nemzetiségi nyelvet tantárgyanként tanító iskolák (mind német, mind a délszláv nyelvet) jobban fejlődtek. 1953/54-es tanévben bekövetkezett ugrásszerű fejlődés után azonban itt is visszaesés állt be. A visszaesés oka az volt, hogy a szervezés után magukra hagyták ezeket az iskolákat, hiányos volt a felügyelet, a nyelvoktatás politikai és szakmai módszertani segítése. Az idei oktatási évben az új nemzetiségi felügyelők beállításával, a nemzetiségi oktatással való fokozottabb törődéssel újra fellendült a nemzetiségi nyelvet tantárgyanként való oktatás. Nyolccal növekedett a német, és 3-mal a délszláv tantárgyként oktató iskolák száma. A hallgatók száma a német nyelvnél 245-tel, a délszlávoknál 111-gyel növekedett az előző évihez képest. Nemzetiségi lakosságunk nagy többsége helyesli a tantárgyként való oktatást, ugyanakkor elzárkózik a teljes nemzetiségi anyanyelvű oktatás elől. Ennek oka az, hogy a szülők nem látják gyermekeik továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségeinek biztosítását, ha nem magyar nyelvű iskolába járnak. Azt állítják, hogy anyanyelvükön megtanulnak otthon is a tanulók, az iskolában tanuljanak magyarul. Pedagógiai propagandamunkánk során nem hivatkoztunk olyan példákra, hogy a pécsi délszláv tannyelvű iskola végzett tanulói ma már nemcsak a budapesti délszláv tanítóképzőbe, hanem a magyar középiskolákban és MTH-tanulóintézetekben

14 is megállják helyüket. d) Tanerővel és tananyaggal való ellátottság a nemzetiségi nevelők számának és képzettségének javulása ellenére sem mondható megoldottnak. Ez az oka annak, hogy még mindig van színvonalkülönbség magyar és nem-