Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

illetve a nagyhatalmak antifasiszta koalíciójának felbomlása következtében kialakult világpolitikai helyzet miatt regionális kisebbségi charták megalkotására sem került sor. A magyar kormány - elsősorban a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek miatt - 1945 nyarán kezdeményezte a nemzetiségi kérdés nemzetközi jogi rendezését, és a békeelőkészítés folyamatában kidolgozott egy ún. Kisebbségi Kódexet. „A kódex az ENSZ alapokmányára való hivatkozással azt javasolta, hogy iktassanak be a békeszerződésekbe a nemzeti kisebbségek védelmét célzó rendelkezéseket. A magyar békedelegáció javaslata a párizsi békekonferencián nem talált meghallgatásra, azt egyik győztes állam ,,34 sem támogatta. 1945 nyarán a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére törvénytervezet készült a magyarországi nemzeti kisebbségek - délszlávokat, szlovákokat, románokat említve, a hazai német nemzetiségüekről tudomást sem véve -jogainak biztosításáról. Talán nem kell hangsúlyoznunk, hogy egy mértéktartó, a kollektív és egyéni nemzetiségi jogokat szavatoló törvény megalkotása rendkívüli jelentősséggel bírt volna. A tervezet azonban csak tervezet maradt, s a nemzetiségi jogokat elismerő törvény megalkotására Magyarországon még csaknem fél évszázadot várni kellett. *** A kötet használatához a következőket kell még előrebocsátanunk: A dokumentumok közlésénél a mai helyesírás szabályait alkalmaztuk. - A dokumentumok nyelvezete a korra jellemző, ezért a szövegeken stilárisan nem változtattunk, ha szükségesnek ítéltük, a 'sic' jelölést alkalmaztuk. A dokumentumok értelmezését, olvasását zavaró legalapvetőbb hiányosságokat pótoltuk, amit [ ] -lel jelöltünk. - A szövegtestben a szöveg készítője által eszközölt kiemeléseket - aláhúzás, dőlt betű, vastagítás stb. jelöltük, az utólagos kijelölésekre, betoldásokra, kézzel írt kommentárokra szövegkritikai jegyzetben hívtuk föl a figyelmet. Ha nem tudtuk minden kétséget kizáróan megállapítani az adott dokumentum keletkezésének helyét vagy idejét, azt [?]-el jelöltük. - A dokumentumok keletkeztetőinek, vagy a hivatali apparátusban szerepet betöltő személyeknek a legalapvetőbb biográfiai adatait az első előfordulásnál lábjegyzetben adtuk meg. Ezt követően utalást sem alkalmaztunk, mert a személynévmutató segíti az eligazodást. Az említett személyek esetében sok esetben a legfontosabb életrajzi adatokat sem tudtuk megadni, mert a helyi közigazgatási, vagy pártapparátus tagjairól szóló levéltári források föltáratlanok, illetve sok levéltárban nem állnak rendelkezésre - vagy mert elpusztultak, vagy mert nem kerültek még be - a személyzeti anyagok. Éppen ezért vállalnunk kell ezeknek a rövid 34 A magyar állam és a nemzetiségek. A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai 1848-1993. Főszerkesztő: Balogh Sándor. Budapest, 2002. 20.