Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Eltérések vannak a szántóterület aranykorona-értékének megállapítása területén is. A legkirívóbb e szempontból az ellentét a délszláv lakta Ata és a magyarlakta Bisse község között. A község határa, szántóterülete határos. Mind a két község a volt Montenuvó hercegi birtok

2 szétosztása útján kapta szántóterületét. Ennek ellenére az átai 1 kat. h. szántó átlag aranykorona-értéke 10,6 kat. h., ezzel szemben a Bisse határ 1 kat. h. szántó átlag aranykoronaértéke 7,3 kat. h. Ezért hangzik el az átaiak részéről az a megjegyzés: „a bisseiek aranykorona-értéke azért alacsonyabb, mert Nagy Ferenc

3 elszökött?" Meg kell említeni, hogy Áta 1949-ben országosan első volt a begyűjtésben. Annak idején ígéretet kaptak a villany bevezetésére és az aranykorona-érték revidiálására

4

, mindez a mai napig nem történt meg. Feltűnő, hogy délszláv községeinkben a legerősebb a tsz-ellenes hangulat. Bár a közös gazdálkodás csírája „Zádrugá"

5 szókban a községekben él tovább. Még ma is találkozunk olyan délszláv családdal, ahol a családfő vezetésével közösen él és dolgozik 3-4 fia, családostul. Tsz-ellenes hangulatnak oka az, hogy egyes kilépett tsz-tagokkal nem úgy bántak, ahogy azt kormányunk megjelölte. Alsószentmártonban a kilépett tsz-tagokra annyi hátralékot vetettek ki, hogy azt éveken keresztül sem tudják kifizetni. A tsz-ellenes hangulat megmutatkozott a deszki délszláv kultúrcsoport Baranya megyei körútja alkalmával. Szőkéden, Átán bizalmatlanul fogadták a csoportokat. Ismeretterjesztő munka nemzetiségi községeinkben: A legutóbbi oktatási időszak alatt ismeretterjesztő előadásaink sokkal sikeresebbek voltak német nemzetiségi községeinkben, mint délszláv községekben vagy cigánylakta területeken. Német nemzetiségi községeinkben az ismeretterjesztési munka főleg azután indult meg, mikor némileg tisztázódott a német nemzetiségi lakosság helyzete. Az ismeretterjesztő munka fellendülését nem hozták magukkal a nemzetiségi nyelvű brosúrák, mivel ezek irodalmi nyelven íródtak, és a különböző táj szóláson beszélő nemzetiségeink nem értették és nem is értik ezek nyelvét. Nagy hiányosság, hogy nem is tettünk semmit a felnőtt lakosság nemzetiségi oktatására az irodalmi nyelv megismertetéséért. Könyvtáraink nagyon kevés délszláv nyelvű könyvvel rendelkeznek, csak egy-kettő található belőlük (Bárba pamuka, Zamne jele, Sve ce to národ pozlatiti ). Nemegyszer hallható az a megjegyzés „tudnak ők magyarul, minek a nemzetiségi irodalom". Hogy ez a nézet mennyire helytelen, s hogy délszláv nemzetiségeink igénylik nemzeti nyelvükön íródott munkákat, igazolja a Nase Novine

7 c. lap 1500 példányszámú megjelenése, valamint a Freies Leben magas példányszáma. A Pécsi Rádió délszláv adását tömegesen hallgatják nemzetiségeink. Más a helyzet a németlakta községeinkben. Itt a nemzetiségi lakosság számához viszonyítva a könyvtárak köteteinek fele vagy negyedrésze német irodalmi mű.