Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

képzelhető el. A tanuló is fáradt, de a nevelő is. A délutáni oktatás is csak szükségmegoldás és a túlterhelés veszélyével jár, mert délután vannak a szakkörök. A másnapi készülésre is kell időt biztosítani. Az órarend kérdése ilyenformán nincs megoldva. Vannak olyan iskolák, ahol a német nyelvi oktatás szempontjából kedvező az összetétel, egyáltalában nincs, vagy elenyészően kevés a más anyanyelvi tanuló, s így a németórákat órarendbe lehet iktatni az OM Nemzetiségi Osztálytól kiadott Nemzetiségi óraterv szerint. Ettől a megoldástól a nevelők idegenkednek, mert ez a megoldás a magyar nyelvi anyag óraszámának csökkentésével jár. A legnagyobb nehézséget az egy- és kéttanerős iskolák nevelőinek kell áthidalniuk. Ha pl. valamelyik tantárgyból a német nyelv beiktatása miatt közvetlen foglalkozásra heti 1/2 órája marad és népesebb osztálya van, mit tud az a nevelő produkálni? S az eredménytelenség az ember munkakedvét szegi. így előreláthatólag még mindig a legszerencsésebb megoldás a csatlakozó órarendszer. 7.) A német nyelvi oktatás segítő és gátló tényezői Az eddig mondottak folyamán csakis ezekről volt szó, s mégis fel kell még néhányat említeni. Itt elsősorban az anyanyelvi oktatás beindítására gondolok, amely váratlanul érte a nevelőket is, meg a szülőket is, s nem történt meg egységes szempontok szerint. Tömegével jelentkeztek a magyar anyanyelvűek, helyenként jártak is órákra. Zavaros volt a helyzet, és a problémák lassan oldattak meg. Az NDK-ból hozatott tankönyvek nem voltak használhatók. Az iskolák igazgatói írásbeli rendeleteket vártak, de a legtöbb esetben csak szóbeli utasításokat kellett végrehajtaniuk. A gondolkozó ember előtt az anyanyelvi oktatás beütemezésének ez a módja amolyan „tessék-lássék" látszatát keltette. A légkörben bizalmatlanság uralkodott. A párttitkárok és vbelnökök hallottak a kérdésről, a legjobb esetben tudomásul vették. Ilyenformán a politikai és lélektani előkészítés teljes hiánya ráfeküdt a munka menetére, s bizonyos mértékben ma is érezteti hatását. Az OM Nemzetiségi Osztálya éberen őrködött, s így sem a nacionalizmus, sem a sovinizmus tévedéseibe, hibáiba egyetlen nevelő sem esett. Hogy a szülők egyik-másikában visszamaradt-e a múlt csökevénye, azt nem tudom. Mivel azonban minden lehetséges, éppen azért javasoltam már korábban, hogy az iskolai oktatással párhuzamosan a szülők átnevelését is meg kell kezdeni, sajtó útján és előadások tartásával.