Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

nek és a magyar észjárás szerint gondolkodnak, éppen azért folyik sajátságos módon az anyanyelvi oktatás. Meg kell azt is mondanom, hogy nem egy nevelő lelkületében úgy merült fel a német nyelvi oktatás, mintha „visszanémetesítés" lenne. Ez probléma, s ennek a határait meg kell vonni. Az anyanyelvi megnyilatkozásnak véletlenül érdekes példáját láttam Ofalu (Baranya megye) iskolájában, ahol az I—II. osztályos lányok a tízpercben kedves német játékot játszottak s hozzá - természetesen tájszólásban - német versikét énekeltek. Ilyenek gyűjtését szorgalmazni kell. A különböző vidékek népszokásai, meséi, gyermekdalai tájszólásban, esetleg átdolgozva beiktathatok a beszélgetési anyagba. Ez lenne egyik része, amely a közvetlenséget biztosítaná a gyermek és a nevelő között, közel hozná a gyermeket magához a nyelvhez, a gyermek spontán nyilatkozik meg; a beszélgetési anyagnak a magyar nyelvi anyaggal azonos része viszont biztosítaná a német irodalmi nyelv elsajátítását. A beszélgetési anyagnak ilyen formában való átcsoportosításával csak akkor érünk el célt, ha a segédkönyv módszeresen építi fel az anyagot. A német nyelvi oktatás nem rendelkezik szemléltetési anyaggal.

19 Csak auditív

20 szemléltetés folyik, amikor a nevelő az új egység közlésénél bemutató olvasást tart. Ez nagyon fontos, mert a nevelő beszédmodora és előadása döntő jellegű. De a vizuális szemléletnek is komoly a jelentősége. Nemcsak az I—II. osztályban, hanem a felsőbb osztályokban is hiányzik a szemléltetési anyag. A nyelvi ismeretek tudatosítására, a helyesírási készség fejlesztésére jó szolgálatot tesznek a különböző szemléltetési táblázatok. Ahol a nevelő jó rajzkészséggel rendelkezik, igen érdekesen és szemléltetően tud tárgyalni egy-egy mesét az I—II. osztályban, de ezt ritkán tapasztalhatja az ember. A III-IV. osztály számára készült tankönyv bevált. Stílusa könnyed; érdekes és fordulatos módon építi fel a tanítandó anyagot. Nagyon jó eredmény tapasztalható azokban az iskolákban, ahol a felső tagozatban is ezt a tankönyvet használták. Erre engedélyt adott az OM Nemzetiségi Osztálya arra a tanévre, amikor abban az iskolában az anyanyelvi oktatás beindult. A tanulók ezt a tankönyvet szívesen forgatják, mert tartalma érdekli őket, a szövegekből sokat megértenek szómagyarázat nélkül, az olvasmányok terjedelme és szociális tartalma is megfelelő. Egy-egy olvasmány tárgyalásának befejezésével mindig sikerül az olvasmány tartalmi összefoglaltatása. A tanulók az olvasott anyagot irodalmi nyelven vissza tudják adni. (Ez a felső tagozatban, de különösen a VII-VIII. osztályban nem sikerül.) Minden tanítási egység nyújt új fogalmakat is, így a szókincsfejlesztés biztosítva van. Ha már a szókincsfejlesztésnél tartunk, akkor meg kell említenünk, hogy az anyanyelvi oktatásnál még nem határozták meg a maximum és a minimum határát. Mennyi az az évenként és osztályonként elsajátítandó szókészlet szó-