Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

gógusok az új helyzetben nem kapták meg a szükséges módszertani segítséget, így 1958 és 1968 között jelentősen csökkent a nemzetiségi nyelvoktatásban részesülő tanulók száma. „Legszembetűnőbb a visszaesés a szlovák nyelvoktatásban, ahol az iskolák száma 102-ről 65-re, a tanulók száma pedig 10 467-ről 4990-re csökkent. A nemzetiségi iskolák zöme nyelvoktató. (...) A nyelv oktatása nincs órarendbe építve, s ezért az órák nem teljes értékűek."

23 Mint látható, a tárgyalt korszakban alapvetően ugyanazok a problémák akadályozták, hogy a nemzetiségi oktatás a nemzetiségek igényei szerint, nemzeti önazonosságuk megtartását szolgálja. Nemzetiségi szövetségek Egy másik síkját - és lehetőségét - jelentette a nemzetiségi önazonosság megőrzésének a nemzetiségi szervezetek, egyesületek létrehozása. A két világháború közötti időszakban kialakult, és meglehetősen élénk nemzetiségi egyesületi életet - olvasó-, és önképző körök - párhuzamosan a totalitarizmus kiépítésével elsorvasztották. Az egyes nemzetiségek országos szervezeteinek kiépítése pedig több esetben összefüggött országos és helyi vezetőiknek a hazai politikai életbe való intenzív bekapcsolódásával. A nemzetiségek országos szervezeteinek létrehozása időbeli eltolódásokkal és más-más céllal történt meg. Az 1945-1950 közötti időszakban saját, alulról építkező törekvéseik még befolyásolták szervezeteik felépítését, munkájuk tartalmát, majd államosításuk révén mindinkább a „párt szavát" kellett közvetíteniük. Az önszerveződés rövid és viszonylag szabad időszakában sem következett be azonban egységes fellépésük, kooperatív együttműködésük. Sokkal inkább a kínálkozó hatalmi lehetőségeket próbálták a maguk javára fordítani, ha a helyzetük ezt lehetővé tette. Meggyőző példa erre a hazai délszlávok 19451950 közötti viselkedése. Az általuk lakott déli határmenti területeken már 1944-45 fordulóján igyekeztek kihasználni a szovjet-orosz hadsereg jelenlétét, a pánszláv tudat megerősödését, valamint azt a kedvező körülményt, hogy Jugoszlávia a győztesek oldalán fejezte be a háborút, s így a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban is képviseltethette magát. A helyi politikai életben, a közigazgatásban meghatározó szerepre törekedtek, és támogatták a bajai háromszög Jugoszláviához csatolását is.

2 Az ún. nemzeti felszabadító bizottságok az állami végrehajtó hatalom kizárólagos birtokosának tekintették magukat, s ugyancsak a szerb partizánok segítségével saját karhatalmat is szerveztek. MOL XIX-I-4-g. 6. tétel A szerb partizánok segítségével több Bács-Bodrog vármegyei községben - Gara, Csávoly, Hercegszántó, Tompa - délszláv közigazgatást szerveztek. Az orosz katonai parancsnok utasítására a Tompa községbe kiküldött Harmat Albertet, akit a magyar közigazgatás megszervezésével bíztak meg, a szerb partizánok őrizetbe vették, és másik 13 emberrel együtt ehurcolták. - MOL Miniszterelnökség 1944-1949 (1950). Általános iratok 1944-1949. /Továbbiakban: XIX-A-l-j./ 44/1945.