Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

homlokterébe került a kisebbségi kérdés a szomszédos országokban élő magyarság helyzete miatt is, mert azt a diszkriminatív, aktív és direkt asszimilációs nemzetiségpolitika következtében életkörülményeinek jelentős romlása, az identitásvesztés fenyegette. A magyar kormány, nem utolsó sorban a hazai társadalom elégedetlenségének hatására, kénytelen volt ezekre a politikai törekvésekre reagálni. Mindenekelőtt aktívabb hazai nemzetiségpolitikával, amelynek középpontjába a nemzetiségi oktatás mennyiségi és minőségi mutatóinak megváltoztatását állították. Nemzetiségi oktatás Az anyanyelvi oktatás terén felmerült hiányosságok rendezése, a jogos nemzetiségi igények mielőbbi kielégítése érdekében a magyar kormány a második világháborút követően gyorsan és határozottan reagált. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. október 24-i rendelete

13 lehetővé tette, hogy ott, ahol legalább tíz tanuló szülei kérték, szavazással dönthettek arról, hogy gyermekeiket az általános iskolában anyanyelvükön akarják-e taníttatni, természetesen a magyar nyelvnek, mint tantárgynak a meghagyásával. A nemzetiségi tanítási nyelvű iskola megnyitását engedélyezni kellett, ha a szavazás megtartása után oda legalább húsz, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó tanuló jelentkezett.

14 A szlovák-magyar lakosságcserét és a hazai németek kitelepítését követően nagymértékben megváltozott a vegyes lakosságú falvak etnikai öszszetétele. Sok esetben az adott településen korábban többséggel, vagy legalábbis meghatározó létszámmal bíró nemzetiségi lakosság számaránya oly drámaian csökkent, hogy a korábbi oktatási rendelkezések szerinti tanulólétszám nem állt rendelkezésre. Ezért 1948 elején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a korábbi rendelkezéseket úgy módosította, hogy a nemzetiségi oktatást azokon a településeken is be kell vezetni, ahol nincs 15 tanköteles.

1 A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya az 1950 márciusában a nemzetiségi oktatás eredményeiről és a további feladatokról készített öszszefoglalójában önkritikusan szögezi le, hogy a „nemzetiségi oktatás joga a felszabadulást követő esztendőkben formális volt." A pozitív jogi szabályozás ellenére, azok gyakorlati végrehajtására szinte semmi nem történt. A nemzetiségi lakosság fél - részben a Horthy-korszakbeli tapasztalatai, részben a háború utáni telepítések miatt - megvallani hovatartozását. Az a körülmény pedig, hogy településhálózata szétszórt, már a korábbi évtizedekben kialakította körükben a kétnyelvűséget. Ehhez járult a korábbi évtizedek gyak13 10030/1945. M.E. sz. rendelet. - In: Magyar Közlöny, 1945. 164. szám. 14 Az 1945-ös szabályozás az addig lényegében háromfokozatú (A, B, C típusú) oktatási rendszert két fokozatúvá tette úgy, hogy a tisztán anyanyelvű nemzetiségi nyelvoktatás lehetőségét erősítette meg. Ekkor azonban már a magyarországi nemzetiségek számára a vegyes tannyelvű iskolák feleltek volna meg inkább. Hátránynak tekinthető az is, hogy e jogszabályok megjelenése idején az 1945-1946-os tanév már elkezdődött, így nem valószínű, hogy kellő előkészítés és szervezés híján egyáltalán bevezetésre kerülhetett az új rendszer. A rendelet számos tisztázatlanságát jelzi az is, hogy a követkéz) év elején ismét sor került a nemzetiségi oktatás szabályozására. 15 2100/1948. VKM. számú rendelet. - In: Magyar Közlöny, 1948. 61. szám.