Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)
BEVEZETŐ
nyi Anna az kiházasítással megelégedjen, hanem amely hat forintokat az fiam szolgalatjával keresett, és az nénje kezében adott, még ehhez négy forintokat az leányomnak fizessen, és így az tíz forintokkal elégedjen. Másodszor. Vagyon égy szőlőcském is amelyet az mostani feleségemtől és három árváitól hatvan forintokon szerzettem. Ennek árából az ketteje gyermeknek harminc forintokat, Horvát Józsefnek és Horvát Annának, egyenlőképpen kifizettem. Hanem az mostoha annyának és még vele való Horvát Erse leányának az fiam, Marsányi András még harmic forintokat fizetni tartozik, és azután egészlen az szőlő az fiamra szálljon. Harmadszor. Minthogy az fellebb megírt szőlőt, amidőn megszerzettem, árvaságból fogtam fel, már most pedig munkám után az szőlő jobbacska, azért is az hatvan forintoknak letétele után is az árvák az szőlőhöz né juthassanak, hanem az fiamnál, Marsányi Andrásnál maradhasson, mivel az magam kezével is hatvanöt útat hozzácsináltam. Azért is az feleségem belőle ki ném rekesztem, hanem amíg az fiammal egymást megbírván békességesen laknak, hasznából egyaránt élhessen. Negyedszer. Tartozom tizenöt forint adóssággal, amelyeket az fiam kifizetni tartozik, és így osztán az két lovacskám is kocsival és holmi aprólékos házi igassággal az fiamé légyenek, hanem az feleségem, amelyeket az házhoz hozott, azok visszadassanak, úgymint aprólékos házi és konyhai igasságok. Ezen rendelésemet pedig, hogy mind az feleségem s mind gyermekeim között halálom után állandó légyen, tettem becsületes és emberséges emberek, úgymint Vetsei Pál, Domokos Imre, Hemző Mihály és Bimbó Albert uraimék előtt. Ketskeméten 1779-dik esztendőben, április hónak 26-dik napján Atts András hites polgár által m. p. Az utolsó oldalon más írással: 1779. 26. Április Marsányi Miklós testarnentoma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 25. 1779., No. 25. Kétlapos irat, másodpéldány. 441. ÖZVEGY SÁNDOR ISTVÁNNÉ, GÖNTZI SÁRA TESTAMENTUMA 1779. május 5. Én, Göntzi Sára, néhai Sándor István férjem özvegye testemben való nagy erőtlenségemet érezvén, minekelőtte e világból elmennék a jobb életre, elmémnek épségében lévén, tőlem elmaradandó gyermekeim között birodalmamban s hatalmamban lévő kevés javaimról teszek ilyen rendelést. Elsőben. Néhai Sándor István férjem tett rendelését minden gyermekei iránt, amint kiki kezéhez is vette a néki hagyott javakat, mindenekben megerősítem. Hanem mivel Szilágyi János vömtől az ő feleségének, Sándor Sárának adott pénzből visszavettem 100, azaz száz Renes forintokat, tehát ha az árva Szilágyi Susanna felnő, és férjhez mégyen, Sándor István fiam adja 336