Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)
BEVEZETŐ
mindenféle ingatlan és ingó javakból engemet illető fele jussomra reá nem szorulok. Úgymint (kitől Isten őrizzen) sok esztendig tartó súlyos nyavalyák által ágyamban szegeztetném, és magammal nemcsak magam jól tehetetlen lennék, amint sok példák tanítanak bennünket, de még fiam s menyem is reám unhatnának. Azért ilyen történetben akarom, hogy amint vélem két esztendőbeli özvegységem alatt egy kenyéren élő fiam s menyem minden panasz nélkül szívesen és tisztességesen bántak, ha holtomig hasonló szívességgel bánnak, s mindenféle nyavalyáimban gondomat viselik, tisztességesen takaríttassanak el az én jussombul, ha valami az én jussombul megmaradna, abból ezen Kis János fiam két részt vegyen, tőlem elvált Kis István fiam pedig csak fél részt, azaz felényit vehessen. 3-0. A reformata szent ecclesia számára rendelek tíz Renes forintot. Utoljára ezen testamentom előttem szorul szóra megolvastatott, mindeneket figyelmetesen meghallgattam, megértettem, és helybehagytam. Költ Kecskeméten, 21-a Decembris 1778. Az én kérésemre nemzetes Szekeres András uram nemes főbíránktul kikért emberei által véghez is vitettem. Borbély Ersebet, néhai Kis György özvegyének saját + vonása és pecsétje. L.s. Coram me Joanne Balla m. p. ad mandátum domini ordinarii judicis adjuncto. Doram me Josepho Szeles judicialter exmisso subjudice. m. p. N.B. Ez a correctum, az írások közepin in verbis Marjai Ferencné napamtul mi általunk testamentom írók által éppen a testamentom írásakor esett. A hátlapon azonos írással: Anno 1778. die 21-a Decembris. Borbély Ersebet néhai Kis György elmaradott özvegyének testamentális dispositioja. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 5. 1778., No. 4. Kétlapos irat, eredeti. A testáló pecsétje rongált. Az iratot lezáró pecsétet a felbontás során kettétörték. 426. ERDEI JÁNOS TESTAMENTUMA 1779. január 10. Én, Erdej János Istennek látogatásábúl súlyos nyavalyákkal megterheltetvén, még ép elmével lévén, csekély javaimrul eképpen kívántam rendelést tenni. Istenben megboldogult feleségemtül marattak két férfiúi gyermekeim, Ferenc és István nevű. Vagyon két pasztából álló szőlőm. Mivel pedig megboldogult feleségemtül való István fiacskám neveletlen maradott, a mostani feleségem szoptatta, és nevelte. Ugyanazon neveletlen árvának eltakarításáért ajánlottam örökösen néki a szőlőbül 50 utat, és ami ágybéli eszközeim találtatnak, mind néki hagyom. Ami pedig a szőlőmből ezen kívül elmarad, az hozzá tartozandó edényekkel együtt, hagyom feleségemnek 8, idest nyolc esztendeig való békességes birtokában. Ezen praesignalt nyolc esztendők eltelvén, akik