Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

Ezen becsületes emberek jelenlétekben tettem csekély rendelésemet, úgymint: N. Antal István uram, Tasi János, Dallos Mihály polgár. 1777. 29. Maii. [Más írással készült feljegyzések:] Anno 1777. 26. Octobris. Ifj. Kun János az édesattya által az új templom építésére hagyott 50 forintokat lefizette. Signatum Kecskemét. Gregorius Ladányi, m.-pria. Anno 1777. 5-a Novembris. Szabó árváknak első punctumban hagyott 60 forintokat Kun János úr letette. Signatum Kecskemét. Gregorius Ladányi m.pria. 1778. 25. 9-bris. az 1-ső punctumban levő 4 borjas teheneket és 25 juhokat bírák urimék előtt 110 forintokban ifj. Kun János urammal megalkudván, le is fizett. Signatum Kecskemét ut supra. Gregorius Ladányi m.p-ria. A hátlapon más írással: 1777. Kán János testarnentoma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Ease. 1. No. 19. 1777., No. 20-o. Egylapos irat, másodpéldány. Minden bizonnyal a másoló figyelmetlenségéből adódott a szövegezésen belül található ellentmondás. 359. FAZEKAS JÁNOS TESTAMENTUMA 1777. június 29. Én, öreg Fazekas János nyavalyától elnehezedvén, kívántam bizonyos rendelést tenni gyermekeim között és mostoha annyok között. Minthogy feleségem azt vallotta, midőn az házát építette, melyben már Füredi János fiát szállította, hogy azt ő magának építeni én is, férje, Fazekas János gondolkozván, az én másik feleségemmel keresett örökségeimről, s tőle maradott öt gyermekeim felől, mondottam mostani feleségemnek, ha magadnak építed a házat, és minden erőmmel és tehetségemmel, mindenekben megkívántató, kezdettől végezetig fiammal együtt segítséggel voltam, oly véggel, hogy énnékem azt fogatta, hogy az én házi örökségemből semmi just nem kíván. 2- do. Szőlőmnek mostani termésiből nyocadrészt hagyok feleségemnek, minthogy pedig különös erszényt tartott tőlem, mégis minden esztendőnként kenyeremen, ételemen az maga szőlejét dolgoztatta, és annak termésit oda fordította mindenkor az maga hasznára, azért is nem hagyhatok szőlőmből csak egy tőkét is, hanem minden házi és szőlő örökségemből adjanak fiaim mostoha annyoknak harminckét, idest 32 forintokat. 3- tio. Kértem feleségemtől ennekelőtte egynéhány esztendőkkel 100 forintokat, és volt nálam a pénz tíz esztendőkig, hol megadtam, hol ismét elkértem, melyet is mindékor bizonyos élelmünkre fordítottam, mikor kértem minden itères nélkül mint magának is, ugyanazon szőksége lévén, minden interes nélkül adta, melyet is már utoljára elsőbb feleségeimmel (sic) keresett jószágimat eladván, néki nyolc forint héjával megfizettem, még most már an-