Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)
BEVEZETŐ
4-to. Há pedig a ket fiam fölnevelkednek emberi korra, mindenkor kereshetik az annyai jusbúl 30 eges forintot. Anno Domini 1772. die 18. Januarii. Coram me Josepho Horváth. Coram me Josepho Csertő. Coram me Nagy Pál. A hátlapon azonos írással: Én Juhász Erzsébet, Barta Istvánnnak hitvestársa testarnentoma, 1772. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 9. 1772., No. 12-o. Egylapos irat, másodpéldány. 141. NAGY GYÖRGYNÉ TESTAMENTUMA 1772. január 28. Anno 1772. 28. Januarii. Én, Nagy Györgyné az Úristentől súlyos nyavalyákkal meglátogattatott lévén, de mindazonáltal ép elmével csekély javaimrul rendelést kívánok tenni. Elsőben is Sukari Nagy Mihálynénak tartozom 200 forint, azaz kétszáz forintokkal, amelyet is, mivel egyébbül meg nem fizethetek, hanem szőlőmet adják el, és amennyire adósságom ebbül telik, fizessék Nagy Mihályné asszonyomnak. Ha pedig a szőlőm árábul ki nem telik, tehát házamat is adják el. 2-do. Kanász Szabó Jánosnak is tartozom 9 for., azaz kilenc forintokkal, amely kevés pénzecske adósságaimtól maradand, maradjon négy neveletlen árváimnak számára, adódgyék Kanász Szabó Jánosnak kezében. Harmadszor. Samu Jánostól maradott Ilona leányomnak ugyanazon boldogult férjem, Samu János hagyott 2 tinót és egy üszőt, amely két tinót eladott Nagy György uramtól, jó férjem 30 forintokon, és az egy üszőt 10 forintokon, de Kanász Szabó Jánosné, neve szerint Samu Ilona keserülvén neveletlen atyámfiait, ezeket szegény atyámfiaival egyaránt kívánom közleni. [A mondatból minden bizonnyal a másolás során elmaradt egy rész, így nehezen értelmezhető.] Ezeken kívül házi örökségemet hagyom neveletlen gyermekeimnek. Nagy György férjemnek pedig másik feleségétül való gyermekei csekély javacskáimból semmit nem kívánhatnak. Ezeket iránd testamentaliter én, Kók Mihály. Coram me Kis Mihály és én előttem Kanász Szabó Jánosné. A hátlapon más írással: 1772. Nagy Györgyné testarnentoma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 4. 1772., No. 4-o. Egylapos irat, másodpéldány.
