Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)
1. SZABÓ MIHÁLY TESTAMENTUMA 1655
Ezen testamentális dispositioban voltának jelen: Ferenczi Gergely, Szőke Tamás, Szabó Mihály, Szabad Szállási Pál. Anno Domini 1732. die 9. Februarii. A hátlapon azonos írással: Szivos Jánosné Balog Ursula testamentuma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: No. 17. 1732., Fasc. 1. 1732. Egylapos irat, korabeli másolat. 75. NAGY ANDRÁS TESTAMENTUMA 1732. március 22. Én, Nagy András isten jóvoltábul élő szavammal mind lelkemrül, mind atyafíaimrul kívánván emlékezni, következő mód szerént tettem kevés jószágim s pénzecském között ilyen dispositiot. Elsőben egy negyedfü paripa csikót mise mondásra az barátoknak. Ugyanegy harmadfű paripa csikót az gyöngyösi pétereknek mise szolgálatra. Ugyan páter piaristákank egy kanca lovat mise szolgálatra. Az földesúrnak egy harmadfű üszőt. Szabó Örzsébetnek egy tavalyi nőstény borjút. Szabó Palinak egy nőstény rúgott borjút. Az többi jószágomat pedig hagyom az öcséimnek, mind lovaimat, mind szarvasmarháimat úgy, hogyha valamikor elválnának, egyaránt osztozzanak. Demeter Gergely uram keze alatt hagytam száz tallért, mikor megholt, az apja halála után pedig vett tülem Demeter József úr két ökröt harmincnyolc talléron. Ezen pénzt megolvasván Demeter József uramnak, akkor cserére menvén vettem ki száz tallért, az pedig ősszel a vásárkor volt, mikor pedig az cserérül hazajöttünk, akkor kimentem Szentlászlóra, az mely ökröket cseréltünk, azokkal haza nem jöttem. Pedig tavaszi vásárig haza jővén, mentem Demeter József uramhoz, az ki is, mikor meglátván mondotta, héjába jössz, szegény bátya, mert az pénzedet elköltöttem, úgy mint száz forintodat. Demeter József úr pedig elölhozván az zacskót, melyben pénzem volt, több nem volt benne tizenhárom petáknál, azt az asztalra zúszta (sic!), az kit is elhoztam. Száz forintrul tagadást nem tesznek, de a többirül jó lehet mondják, hogy elhoztam, de én magam lelkiismeretére mondom, az melyre akarok üdvözülni, többet nem hoztam kilenc forintnál, tizenhárom petáknál. Az mely száz forintokat, kirül tagadást nem tesznek, hagyom az öcséimnek, a többit pedig páter franciskánusoknak mise szolgálatra. Úgy hagyom pedig öcséimnek mind pénzemet, mind marháimat, hogy az annyuk míg él táplálják belőle. Tót Mártonnál vagyon tizennyolc máriás, Szili Györgynél tíz tallér, Siba Ferencnél tíz máriás, Szabó Andrásnál öt máriás, melyeket is mind az öcséimnek hagyok ilyen formán pedig, hogy lelkemről el ne feledkezzenek. Az mely pénz pedig az ládában készen vagyon, azzal tisztességesen eltakrítsanak.