Tóth Ágnes: Nemzetiségi népiskolák Magyarországon az 1943/44-es tanévben - Forrásközlemények 3. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

németség számára kivételes jogi státuszt biztosított: lehetővé tette a népcsoport autonómia kiépítését, a nemzeti-szocialista szervezkedés szabadságát. A Teleki-kormán

y ugyan sokféle módon - nem törvényként, csak rendeletként jelentette meg, értelmezési különbségekre hivatkozva "szabotálni" igyekezett a hazai németség teljes "népiségi" elkülönülésének kiépülését - akadályozta az egyezmény végrehajtását. A későbbiekben Németország számára mégis hatékony jogi hivatkozási alapnak bizonyult. A területi revíziók időszakában a nemzetiségi kérdés nemcsak a magyarországi németség törekvései miatt kapott nagyobb hangsúlyt. 1938 novembere és 1941 áprilisa között a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki területekkel együtt nagy számú, jobbára zárt tömbben élő. öntudatos nemzetiség került Magyarországhoz. Természetesen ők a tisztán anyanyelvi oktatás mellett szálltak síkra, ami elől a magyar kormány sem zárkózott, zárkózhatott el, hisz a visszacsatolt területek lakóinak 49,5%-a nem magyar nemzetiségű volt. Ez az arány a trianoni Magyarországon 7,9%-ot tett ki. A kisebbségi népoktatás újbóli szabályozására a miniszterelnök 700/1941. M. E. sz. rendeletével került sor.

31 Az 1941. február l-jén életbe lépett rendelet értelmében azokban a népiskolákban, ahol az egységes rendszer szerint folyt az oktatás, ezentúl azokat a tantárgyakat is anyanyelven kell tanítani, amelyeket eddig magyarul tanítottak. Átmenetileg azonban, ha ezt a 15 éven aluli nemzetiségi gyermekek szülei kérik, a vegyes rendszer fenntartását is megengedi. Ez utóbbit külön kérésre a miniszterelnök, valamint a vallás- és közoktatási miniszter együttesen engedélyezhette. Változatlanul hagyta azonban a magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó szabályokat. A vallás- és közoktatási miniszter néhány hónappal később, július 24-én megjelentetett végrehajtási utasítása

32 az átállást az 1941/1942. évi tanév kezdésére tűzte ki. De vélhetően már ekkor is látszott, hogy ennyi idő alatt a tisztán anyanyelvi oktatásra való áttérés nem mindenütt valósíüiató meg, így 1942. március l-ig haladékot adott a rendelet. Módosult az "iskola oktatási rendszerének" megállapítására hivatott választási eljárás is. A nem magyar anyanyelvű gyerekek gondviselőinek kérésére a miniszter titkos szavazást rendelhetett el. A lebonyolításért felelős bizottságba, az érintett szülők, a miniszter, és a község elöljárósága egy-egy tagot delegálhatott. Amennyiben felekezeti iskoláról volt szó, úgy a község helyett az érintett egyház képviselője vehetett részt a bizottság munkájában. Ha a szavazás eredménye szerint legalább 20 nemzetiségi gyermek szülője kérte a vegyes tannyelv megtartását, úgy azt a tanfelügyelőnek 1941. augusztus 25-ig beterjesztett kérelmek alapján a miniszter engedélyezhette. Azokban a községekben, ahol csak magyar nyelvű tagozat volt, ott a korábbi gyakorlatnak megfelelően - szintén szülői kérésre - a nemzetiségi gyerekek anyanyelvi oktatásáról kellett gondoskodni. A végrehajtási utasítás jegyzékben sorolta fel azokat - a túlnyomó részt felekezeti - a népiskolákat, ahol a tisztán anyanyelvi oktatásra át kellett térni. A nemzetiségi népoktatás kérdését szabályozó 1941-ben kiadott rendeletek tehát visszanyúltak az 1923-ban bevezetett, A,B,C típusú oktatási rendszerhez. A 31 Magyarországi Rendeletek Tára. 1941. (75. évf.) I. köt. 129-131. 32 Magyarországi Rendeletek Tára. 1941. (75. évf.) III. köt. 3129-3137.