A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. 1712–1811. - Forrásközlemények 2. (Kecskemét, 1998)

Szövegközlés

megsokasottanak olly annyira, hogy egyik a másiknak kenyerét el venné, az Instans kérése nem tellyesítethetik. Tjk. 1799. 93. - Sz. fv. h. 1799. (Az asztalos céh kérése a kontárok ellen ...) Tjk. 1799. 94. - Sz. fv. h. 1799. Sárközy György árvái erant referaltatván az, hogy ezeknek földjök is áruba bocsajtatott volna. Minthogy azonban az aráknak conservatioja

1532 magával hozná azt, hogy földjeik el ne adattassanak, mert a földek nem azok közzé valók, a mellyek romlás nélkül meg nem tartathatnak az árvák kára nélkül, és földre nem olly könnyen lehetne szerezni mint más egyebeket ... Tjk. 1799. 147. - Sz. fv. h. 1799. (Az ugy nevezett Zöld erdei korcsma mellett a gazdák földeket foglalnak. ) Tjk. 1799. 177. - Sz. K. h. 1799. A Szent Lőrinczi kutrol pedig referaltatván az, hogy az ott levő vajut ószve vagdaltak volna, melyhez képest elvégeztetett, hogy mivel a kútra való vigyazás az ökör csordára való vigyázassál volna őszve kötve, annyival inkább hogy a csordasok a kut körül tetetnék az állasokat, és igy fel sem tehető hogy ebben a Csordasoknak ne volna tudományok, az arát a vajunak magok a Csordasok fizessék meg s eszerent ha karokat érzik keressik ki magok okát a karnak. Tjk. 1799. 195. - Sz. fv. h. Megőrzése.