A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. 1712–1811. - Forrásközlemények 2. (Kecskemét, 1998)

Szövegközlés

1788. Januar 15. Tapasztaltatott, hogy a mostani szükség idején sokan koldulnának, ámbár némellyek ezek közül dolog tehetők lévén, méltatlanok az alamisnára. Hogy az arra méltó szegények e részben is (?)iáltassanak

1208

: ellenbe azok, a kik dolog tehetők, ez által roszabbakká ne tétessenek, mind kettőnek úgy fog obviáltatni,

1209 hogy a méltóknak ugyan Pecsét fog adattatni, mások ellenben keményen fognak ki tiltatni.

1210 Tjk. 1788. 228. - Sz. K. h. 1788. február 8. A Takáts Czéh instált azon, hogy a Himpellérek (kik a Czéhen kivül vágynak) tsak a magok szükségekre dolgozhassanak ellenben Legényeket és Inasokat ne tarthatnának, annektálván ez eránt bizonyos még 1784-ik Esztendőben a Felséges Királyi Helytartó Tanátstul a Czeglédi Takáts Mesterek Instantiajára superveniált Kesolutiot.

1211 Mellyre végeztetett, hogy a Himpellérek, vagy is a Czéhen kivül valók erga communicationem praesentium serio

1212 meg intessenek. Tjk. 1788. 239. - Sz. K. h. 1788. február. (Turbók Mihály zsellér az udvarába tévedt hizó disznót hajnalban megölte) még pedig nem is pőrsölte, hanem tsak kopasztotta, mellyet a magyar tselekedni nem szokott, kétség kivül azért, hogy hire ne fusson... Bjk. 1788. -- Sz. K.j. 1208 Minden bizonnyal olvashatatlan szórész lehetett, ezért jelezte így a jegyzetelő. 1209 Gátat vet. 1210 Úgy látszik, hogy a magisztrátus ezen döntését komolyan vette. A következő évben: " Tóth Gáspár, Banya István. Bojtor Jos. és több koldusokkal bé hajtatván az eránt hogy kik volnának méltók az alamisnára. Minthogy ezek már máskor is meg intettek, még is koldulni persumáltattak öregségekhez képest ki négy, ki öt pálczával fenyíttetett. Bjk. 1789. 616. sz. — Sz. K. h. 1211 Folyamodványára megismételt parancs. 1212 A jelen közlemény alapján világosan, egyértelműen.