A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)
BEVEZETŐ
Eredetileg úgy tűnt, hogy egyetlen kötetbe fogható össze a több mint két évszázadot átfogó töredékek sora. Tekintettel a kéziratos és sok helyen szétszórt, más jellegű kiejegyzésekkel vegyesen kezelt anyagra, a várható nyomtatott terjedelem felbecsülése nem lehetett pontos. Szerencsére az előzetes vélekedéssel szemben a jegyzőkönyvi töredékek olyan tömegben maradtak meg, hogy azok teljes feltárása után csak két vagy több kötetben célszerű azt közreadni. Az időbeli határok megvonása mindig gondokkal teli, és csak ritkán mondható vitán felül sikeresnek. A kezdet legalább nem lehet kérdéses, mivel a legkorábbi jegyzőkönyvből is maradt fenn több figyelemre méltó töredék. Mind a terjedelem, mind a magyar politikai-katonai események alakulása azt tette indokolttá, hogy a Rákóczi szabadságharc utolsó éve zárja az első kötetet. Ez annál inkább indokolt, mert a következő évtizedek, ha nem is mentesek még a katonai eseményektől, és Kecskemétet is erősen sújtották a délvidéki harcok kihatásai még éveken át, de kétségtelen, hogy egy békésebb fejlődés, és merőben új polgári igazgatás következett be, épült ki ezt követően. A külső keretek változásai pedig számottevően, több téren pedig gyökeresen módosították e mezőváros és a két folyó közének életét, gazdálkodását és igazgatását egyaránt. Bár kétségtelen, hogy az eredeti jegyzőkönyveknek csupán néhány százaléknyi része kelhet itt életre, és az így összeállt kép is még Hornyik köteteinek feigyelembe vételével is töredékes maradt, mégis remélhetőleg a város múltjával, a tájegység fejlődésével, változásaival foglalkozó szakemberek számára újabb és igen fontos segítséget tudunk nyújtani. Még az itt megjelent anyag több részletét ismerő, azt régtől fogva kutató szakember számára is meglepő lesz az így összeállt forrásanyag viszonylagos bősége. A tartalom lényegesen többet nyújt mint a terjedelem alapján gondolhatnánk. A jegyzetek készítői ugyanis az esetek nagy többségében elhagyták ezen évtizedek sokszor hosszadalmas és cikornyás fogalmazását, és csak a leglényegesebb adatokat és annak közvetlen szövegkörnyezetét rögzítették. Tekintettel arra, hogy több tucat tanácsi "determinatio" és "statútum" szövege maradt fenn teljes terjedelemben, mód nyílik arra is, hogy a korabeli közigazgatás és jogszolgáltatás formai sajátosságait is lehessen tanulmányozni. A forrásközlésben található szövegegyüttesek a kimásolt, kijegyzett anyagot betű szerint követik. Az idézőjelek alkalmazását nem láttuk indokoltnak, mivel csaknem kivétel nélkül kellett volna azokat használnunk. Kétségtelen, hogy különösen Szabó Kálmán jegyzetei között vannak tartalmi kivonatok is, de ezeket az olvasó maga is azonnal felismeri. Az ezekben fellehető rövid idézetek rögzítését sajnos a következetlen és pontatlan gépelés sok alkalommal nem tette lehetővé. Ahol erre mód volt, érthetően jeleztük az idézet tartamát. Ha egyértelműen megállapítható volt, a tartalmi kivonatokat zárójelbe tettük, és idézőjellel rögzítettük ezeken belül az eredeti szövegből történő kiemelést.
