A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)

SZÖVEG KÖZLÉS

Csaba János, Kamarás Ambrus, Dora János, Szabó János, Szabó Mihály, Császár István; kisbirák Borbély György, Tok Dömötör, Könyves András, Kis István, Dallos István vásárbiró etc. Tjk. 1658-1664. 89-90. - Szilády K. m. A. 53-54. o. 1664. március 29. Ez elmúlt felső napokban perlekedvén János kovács napával Balogh Györgynével együtt Pallos Gergellyel, néminemű dolgok felöl, alkumra mentek becsületes törvénybirák uraink előtt, Ígérvén Pallos Gergelynek tall. 20. Azonban erről levelet is adtának egymásnak, de János kovács és napa felbontották az kötéslevelet, mely dologról, idő járván, az nyelvét megesresztvén Balogh Györgyné, azt m(ondotta> az kecskeméti városházánál az katonáknak: katonák, olyan hamisak az kecskeméti esküdtek, hogy engemet mind leányostul tatár kézben adnának. Ez dolgot az becsületes tanács nem akarván elszenvedni, minket törvényszékre beszólittatanak, befelelvén az asszony is előttünk, fülünk hallatára nem tagadta, hogy ő nem mondotta volna azt a szót az kecskeméti tanácsnak. Törvényre kényszeritvén az asszonyt, nem adá törvényünk alá magát, csak himel hámol, nem igaz beszédében, földesurára appaellálván

229 dolgát, ott is készek leszünk mindennemű helytelen beszédről bizonyságot tenni. Viszont János kovácsot is reá kérdvén, ha ő igérte-e az 20 tallért Pallos Gergelynek; ez is megvallá, hogy ő igérte az napa kérésére; a napa is utánna vállá előttünk, hogy ő kérte reá az veit s az ő akaratjából ment az alkumra, s igy igerte meg is az 20 tallért. Ez dolgok hallásában voltának jelen ilyen becsületes uraink: kunszentmiklósi Bolyo János; rimaszombati Vaszari Márton, Puskás Gergely, Váczi Mátyás s a fia György, tolnai Hajdú János és Hideg Gergely uraink. Eodem die et anno. Ugyanezen becsületes uraink előtt beállván törvényszékünkre kecskeméti Pál kovács és körösi Csöker Mátyás, Pál kovács igy kezdé beszédét: Kőrössé által menvén, ment Csöker Istvánhoz, tűzre való fát kérvén tőle. Csöker István is igért neki, mikéi budai erdőn, nem pénzért, hanem maga szekerén hozasson Pál kovács őneki két szekérrel, azután magának is Pál kovács 2 szekérrel. Arra mondott kovács Pál, ha igen törős hely, fél kárvallástól. Arra mondott Csöker István: én magam elmegyek az szekér mellett, mindenütt vele leszek, felelvén mindenek felől, hogy nem leszen kárvallásod. Ezen szókat és beszédeket Csöker István sem tagadta előttünk azok mind az ő mondásai. Elmenvén az erdőre Pál kovács szekere, hozott két szekérrel Csöker Istvánnak; akkor Csöker István mindenütt vele volt az szekér mellett és kárvallás sem következett. Annakutánna maga számára akarván hozni Pál kovács, el nem (ment) az szekér mellett Csöker István 229 Fellebbez.