Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)

TANULMÁNYOK - Tóth Szilárd: A KÖZSÉGI NÉPISKOLAI TANULÓK HELYZETE KECSKEMÉTEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

Tóth Szilárd Változás esetén úgy szíveskedjék megoldani a szikrai, lakiteleki, alpári iskolák személyi kérdéseit, hogy ezeken a helyeken egy protestáns ta­nító alkalmaztassák, ki eme nagy vidék protestáns növendékeinek val­lástanítását átláthassa, mivel évtizedek óta az itteni vallástanítás alig látható el.”1* A katolikusok kérése szintén az volt, hogy a legközelebbi tanítóválasztásnál az ágasegyházi iskolában római katolikus tanítót válasszanak.- „Kérelmünk indokolására felhozzuk, hogy a selyemhegyi iskolához 1919. év március havában [a] római katolikus egyháztanács által kérelmünkre minden kéthetenként istentisztelet megtartása rendeltetett el, ami már indokolttá teszi a kellemetlenségek elkerülése végett is a selyemhegyi iskolához római katolikus tanító ki­választását- a selyemhegyi iskola körzetében nagyobb arányban vannak a római katolikus vallásfelekezetüek az isteni tiszteletek tartásánál szükséges, hogy római katolikus tanítónk legyen a kántori teendők elvégzése végett."19 Az iskolai imádságok felekezetköziek voltak, bár a szülők sok esetben kérték a felekezeti jellegű imákat, vagy a katolikus többségű iskolákban az imádság előtt és után történő keresztvetést, erre azonban csak a vallásórákon adtak lehetőséget.78 79 80 Bugacmonostoron, ahol a lakosság nagy része katolikus volt, szintén keresztvetéssel imádkoztatták a gyermekeket az iskolában, ha ez nem így történt, a szülők megfenyegették a tanítókat. Az iskolaszék ezt megtiltot­ta, s felkérte az ottani lelkészt a lakosság tapintatos felvilágosítására a tekin­tetben, hogy csak felekezetközi imák és énekek alkalmazhatók.81 Több esetben panasz merült fel az egyházak részéről a tanítókkal való együttműködéssel kapcsolatban: „Legyen szabad szíves figyelmét felhívni arra a hatalmas mulasztásra, mely a gyermekek templomba vezetését illetően fennforog. Ez évben még egyszer sem vezették a gyermekeket templomba” - panaszolta az iskolaszéknek Révész István prelátus, plébános. Mint írta, a nyolc órakor kezdődő elsőáldozás előtt a gyermekek már hét órakor felügye­let nélkül rendetlenkedtek, összevissza szaladgáltak a templomban, nem volt egyetlen tanító sem, aki felügyelte volna őket. A tárgyalt korszakban a lakos­ság sokkal inkább vallásgyakorló volt, mint manapság. A papok és lelkészek az iskolaszék tagjai voltak, így sok kérdésben véleményt nyilvánítottak. Sok 78 MNL BKML IV. 1907. 219/1920. 79 Uo. 372/1920. 80 MNL BKML VIII. 249. b. 7/1932. 81 MNL BKML IV. 1907. 44/1925. 264

Next

/
Oldalképek
Tartalom